Elmondom, hogy mit láttam a Lecce ellen. Előrebocsátom, hogy nem szokásom károgni, most sem teszem, de győzelem ide vagy oda, több sebből vérzik ez az egész. Kezdjük azzal, ami az egyik legfájóbb, hogy – neveket nem említve – az ellenfél labdás játékosát sok esetben senki sem támadja, legfeljebb tessék-lássék módon, ez tulajdonképpen a pálya egészére értendő. Sokan csak ácsorognak, nem védekeznek visszafelé (sem), és nem támadnak le rendesen, amikor kellene, bambulás van megannyiszor, helyezkedés és bemozgás helyett. A középpályán sokszor úgy átszaladt a Lecce, mint kés a vajon; lehet, hogy túlzok, de Kaká óta nincs egy stabil ember, aki "god-mode"-ban szűr és osztogat.

A támadások pedig – részben a fentiek okán – a legtöbbször eléggé esetlegesek; jönnek-mennek a beívelgetések, ám tűpontos passzokat alig látok, se rövidet, se hosszú íveléseket. Az ellenfél kapuja előtt kb. 20 méterre a tanácstalanság lesz úrrá mindenkin, nem működik a kipasszolgatós-kifárasztós, földön tartó labdajáték, inkább a vaktában történő lövöldözést látom, megy, amerre megy, lesz, ami lesz alapon. Nem a céltalan tiki-takát hiányolom, de a passzpontosságot igen: 89 és 84%-os passzokat mutat a statisztika alapból és az utolsó harmadban, ami jól mutat papíron, és lehet, hogy rosszul láttam, de én bizony több pontatlanságra emlékszem. Az xG általában rendben van, a helyzetkihasználás, az eredményesség azonban korántsem: lásd a Lecce két gólját, bár ők sem álltak be mindig sündisznóba, mert hagyta nekik a Milan, 11 lövésükből 3 el is találta Sportiello kapuját. A Milannál a labdaérintés az ellenfél 16-osán belül 33 a 14-gyel szemben, ami a pontatlanságok tekintetében nem egy nagy truváj szerintem.

És nem a Barca vagy a Pool volt az ellenfél, hanem a Lecce. A Milan minden csapatnak tálcán kínálja az esélyt, hogy gólt szerezzen, aztán rohan az eredmény után, ami mostanság nem egy kifizetődő taktika. Nincs erődemonstráció, nincs magabiztosság sem elől, sem középen, sem hátul. Az xG meg a statisztika mutathat bármit, hogyha a játék képe és az eredmény(esség) azt bizonyítja, hogy jelenleg a 8. helyen tanyázunk 44 ponttal, 42 rúgott és 32 (!) kapott góllal, a BL-t érő pozíció meg egyre távolabb. Ami van: rohangálás, mint a mérgezett egerek, az épeszű, taktikus támadásépítést pedig az öltözőben felejti a csapat; ad hoc módon történő játék, a progresszív-innovatív agresszivitás és az összpontosítás hiánya. Mondhatjuk ezt a nyugalom, az önbizalom hiányának is.

Azt nem állítom, hogy ezek a srácok mindössze ennyit tudnak, mert azért párszor bizonyították az ellenkezőjét (győzelem a Real, az Inter vagy a Roma ellen valóban szép és eredményes játékkal, az sem volt véletlen), de összességében úgy tűnik, mintha az lenne a vezényszó a meccsek elején, hogy menjetek, rohanjatok, aztán csak lesz valami, ám lehetőleg gólt ne kapjatok. A tudatosság, amit nem látok jó ideje. És a karaktert. Amúgy én még adnék időt Consinak, vicc lenne elküldeni fél szezon után, nézzük már meg, mire képes valójában, noha azon is el kéne gondolkodni, hogy egyes játékosok vajon megütik-e azt a szintet, amit ildomos volna? És akkor már nem is beszélek olyan tényezőkről, mint a vezetőségbeli problémák negatív hatása, meg a többi. (Az egyre rusnyább mezek felbukkanását meg hagyjuk is – mintha a jelenlegi állapotnak mutatna tükröt.)