EFB: Odion - Narcissus (ep 2025)

https://youtu.be/CitEKQMWYBk?si=Zzuf4HiwDOZFdYhg 

jó fél éve említette József, hogy Dudival ismét közös zenekarban gondolkoznak, ráadásul ismét bánatmetálban alkotnak majd. roppant nem egy hálás feladat, vállalás egy olyan stílust választani, amely egész biztosan túl van már zenitjén (sőt egyesek szerint halálán is); ráadásul a műfaj klasszikusai még alkotnak, koncerteznek és ma sem mellőzhető munkásságuk. Józsi azt is említette, hogy ezúttal ő is jobban részt vesz a dalszerzői munkában. nocsak!

aztán hirtelen eltelt bő fél év és azon kapom magam, hogy itt egy kislemez négy számmal. jómagam egyre jobban kedvelem ezt a formátumot, mint a mára igen csak kiüresedett nagytestvérét (vagyis LP-t). egy kislemezen nincs helye fillernek, valamint minden tétel nagyobb teret kap, könnyebb eltérő szerkezettel, hangszereléssel is egymástól elkülöníteni őket és egyben arculattal is ruházni fel (ugye eme fórumon a honi ug metál felkent főpapja, Kátai Tomi pont velem ellenkezőleg érvelt pár éve (a felkenés persze csak élc volt)).

node két bekezdés és még egy centit sem írtam az anyagról. tehát:

egyből feltűnt a pályatársakhoz, korábbi klasszikusokhoz képest szellősebb hangszerelés. lehet, ez az egy gitáros felállás melletti döntés eredménye is, mindenesetre a verzéknek ez egyértelműen jót tesz. ki szeretném emelni az All You Were nyitó verzéjét, ami legalább annyira rokon elektronikus, mint instru jazzes megoldásokkal, mint amennyire metal is - csettintek! annyira tetszik, még több hasonlót, ha kérhetem.

segít a dalok elsőre megkülönböztetésében hogy különböző, sosem ismétlődő mód, más hangszerekkel nyitnak a nóták. a hangszeres szekción érződik a tapasztalat, nincsenek felesleges hangok, ám észrevehetőek az elejtett díszítések - minden alkalommal a nagyobb egész tükrében. Erik különösen okos gitározását mindenképp hangsúlyozni szeretném, egyik kedvencem a Release refrén utáni ál-oktávos dallam gitárja. Józsiról köztudott, hogy bármit képes húzósan, mégis tempóban ütni; a Shift alá tett kísérete példaértékű (ugyanitt a keverésnél alkalmazott effektekért is jár a pirospont!).
némi érintettség (bár már csupán műkedvelőként) okán a csellóra is kíváncsi voltam. elsőre számos témát nem is vettem észre (mea culpa!), aztán felnyílt a szemem. én mindenképp bátrabb, az alapoktól jobban elszakadó és azokhoz nem feltétlen ragaszkodni kívánó témákat kívánnék, hiszen a hölgy technikai tudása messze több, mint ami efféle csörömpölésben elvárható. effektezés szempontjából csak a szükséges minimum hallható a vonós hangszeren, ami bemutatkozás lévén teljesen oké - ám a jövőben ehhez is lehetne ám bátrabban nyúlni (pl overgain, fuzz, filterek).
az olykor feltűnő segítő zongora dallamról olykor Muszorgszkij idevágó műve ugrott be, ez is okos megoldás.
Dudi hangjával teljesen ki vagyok békülve, ahogy látom, kitett magáért a szövegek terén is. néhány refrénben okosan harmonizált vokálokat is rejtett, ezek hallatán pedig nem kell szégyenkezni, simán odatehető más hasonló európai produkciók mellé.

összességében kellemes meglepetés az Odion debüt; a műfaj ismerőinek, netán a lány-srácok korábbi rajongóinak mindenképp ajánlott a támogatás és koncertre zarándoklás.
köszöntem!

ui:
eme szösszenet kapcsán megfordult a fejemben, hogy zenefirkász substack-et nyissak; mintha lenne rá időm persze.