"Felesleges minden szót hangonként felépíteni mikor már megvan egy alapkészlet."

Erről szól a toldalékolás. A szavak lépcsőzetesen épültek föl, először az egy- kéthangú ősgyökök kaptak jelentéstartalmat, majd ezek összetétele (mint az összetett szavak) eredményezte a háromhangú gyököket, s ezzel együtt a fogalmak számát (a szókészletet) növelve.  A háromhangú gyököket tovább bővítették újabb fogalmak létrehozása céljából egy- két- ill háromhangúakkal, ezeket a rendszeresen alkalmazott elemeket nevezzük toldalékoknak. 

 

"Innentől fogva egymásból is születhetnek,  és születnek is szavak."

Nem ez a megoldás volt a szóalkotás menete, hanem a fent vázolt szisztéma. A toldalékoló nyelvekben mindenütt a szóösszetétel elve érvényes. Ahol nem így történt az új szavak megalkotása, hanem - ahogy Te mondod és képzeled - a meglévő módosításával, azok a flektáló nyelvek. Ott valóban az történt, amire Te gondolsz.

Lásd az alábbi példákat:

    arab: kitáb (’könyv’) ~ kátib (’írnok’) ~ kataba (’ő írt’), uktub (’írj’) stb.
    héber: kátav (’írt’) ~ kótév (’ír, író’) ~ któv (’írj’), ktúvá (’irat’) stb.
    arámi: n'faq (’kiment, hímnem’) ~ nefqat (’kiment, nőnem’) ~ náféq (’kimegy’), puqú (’menjetek ki’) stb.

    angol: rendhagyó igék. pl: to sing (’énekelni’) ~ he sang (’ő énekelt’) ~ song (’ének’)

Nálunk egymásból nem születtek szavak. Ha ez lett volna a megoldás, nem kellett volna toldalékolni.

Persze, a háromhangú gyökök is "toldalékoltak" hiszen azok is szóösszetételek, lásd az alábbi igéket:

Z-vel:  Fűz, tűz, húz, jár, tér, mer, fúr, túr, szúr,

L-lel:   nyúl, nyal, vél, fél, tol, kel, szül, sül, csal,

P-vel:  tép, lép, csap, csíp, kap, köp, lop, rop, 

G-vel:  óg, vág, súg, búg, dug, rúg, rág, nyög,

K-val:   pök, lök, rak, bök, 

S-sel:   mos, vés, les,

F-fel:   döf,

J-vel:   fáj, fúj,

V-vel:  hív, szív, vív,

T-vel:   hat, hűt, lát, fűt, köt, olt, vet,

N-nel:  jön, ken, fen,

M-mel: töm, ter(e)m, nyom

 

A fenti szavak végén minden esetben a mozgásra jellemző, utánzó hang van. Ezeknek a hangoknak egy része később újból a gyökök végére került immár mai értelemben vett toldalékként:

Z: lődöz, sároz

L: horkol, püföl,

P: -

G: csattog, pereg

K: piroslik, tanúskodik,

S: rugdos, lökdös,

F: -

J: -

V: -

T: cserélget, választ,

N: illan, rebben,

M: -

 

"A valóban PIROS (tüzes)  egy másik akcentussal PARÁ(Z)S  lesz,  látszik hogy miből van."

Te úgy látod, de nem abból van.

Az előbbi gyöke a PIR, az utóbbié a PAR.

Továbbá a PAR gyök után nem -ás toldalék van, hanem -ázs. (Lásd még: dar-ázs, var-ázs...) - Ami éppenséggel lehetett valamikor -ás, de ez nem bizonyítható...