Hát valakivel együttébredni sem rossz, de az én nyakatekert életvitelem miatt ebbe sosem tudtam magam beleélni rendesen. Bár ennek is megvan az előnye, vagy én ébreszthettem a kedvest úgy, hogy nem kómában kellett reggelit készítenem, vagy ő keltett fel engem délután valami villásreggelivel -azért nagyon odavoltam mindig, reggel nagyokat tudok enni, ha van, aki elkészítse...
Új szokást vettem fel, illetve ez alighanem a kezdődő mészlerakódásnak is köszönhető, hogy az ébredés utáni automatizmusokból kimarad a vízmelegítő felhelyezése a tűzhelyre. Gáz meggyújt, mosdóba kimegy, kézmosás, be a szobába a kávéspohárért (bevalllom nem sűrűn mosom el...), majd vissza a konyhába azzal a jóleső érzéssel, hogy már rotyog a Nescafénak való víz. És nem. Nem rotyog, mert az edény ott van a tűzhely mellett, a lángok pedig vidáman és szabadon ugrálnak...

Jakab, khm, még mindig nem olvastuk a dolgozatot, vagy mit...