Hol voltak a nők és mi volt a szerepük ebben a társadalmi struktúrában? A nők társadalmi státuszát, jogállását szintén a mózesi törvények determinálták. A férj tulajdona volt a ház, az asszony és a rabszolga. A feleség és a rabszolganő között az volt a különbség, hogy csak a rabszolganőt adhatta el a férj, a feleségét nem. Az asszony nem kezdeményezhetett válást soha, és örökölni sem örökölhetett férje után. Leánygyermek is csak abban az esetben kaphatta meg apja után a jussát, ha nem volt a családban fiúgyermek. A leányok fogadalma apjuk, míg az asszonyok fogadalma csak a férjük egyetértésével érvényesülhetett. A férfiak mindezek ellenére tisztelték, egyenrangúként kezelték a jogilag alárendelt asszonyaikat. Az utódnemzés volt a nő első számú kötelezettsége. A sok gyermek növelte az anya presztízsét a férj szemében és a társadalomban. A meddőséget Isten büntetésének tekintették, és szégyen terhelte. A gyermektelen özvegyasszonyt kötelezte a levirátus házasság intézménye. A gyermektelen özvegyeket a törvény védte. A szexuális tabuk megsértése szigorú következményekkel járt a mózesi törvények értelmében. Zömében különféle halálnemekkel végződtek, mint a megkövezés vagy megégetés. Enyhébb esetben hitük szerint gyermektelenséggel bűnhődtek. Az ókorban királyi privilégium volt a hárem. Salamon királynak hétszáz felesége és háromszáz ágyasa volt.