A radioaktív hulladék (gondolok itt szigorún a kiégett fűtőelemekre) roppabt értékes, potenciális nyersanyag. A dolog lényege, hogy baromi ritka elemeket tartalmaz förtelmesen nagy koncentrációkban. Ha valamiben, hát abban teljesen biztosak lehetünk, hogy előbb-utóbb nagyon fogunk örülni, ha kiderül, hogy hoppá, hiszen nekünk van ilyesmink, méghozzá gondosan spájzolva! Nagy pazarlás lenne (f)ellődözni!

A tárolási előírások oly istentelen mértékben túlméreteznek mindenféle, előfordulható és elő nem fordulható balesettel szembeni védelmet, hogy az így elrakott akármire egyetlen, igazi veszély leselkedik: az, hogy megpróbálják ellopni ill. erőszakosan mexerezni.

Az ún. kis- és közepes aktivitású hulladékok:

a) rövid távon teljesen veszélytelenek;
b) tárolókba kerülnek (üsmég igen szigorú kondíciók mellett)
c) (ez az előzőre is érvényes) kimondottan javítják a földi életkörülményeket (úgy tűnik, momentán kisebb a radioaktiovitás szintje, mint az az élő szervezetek nagy-nagy többsége számára IDEÁLIS lenne).

SZVSZ hiba volna megfeledkeznünk arról, hogy egyesek itt abszolút természetes anyagokat kívánnak kilőni — szándékosan(?) tovább borogatva ezzel a bioszféra érzékeny egyensúlyát. Az a cucc a miénk — a Földé — szükségünk van rá.