Mi a nagy baj a relativitáselmélettel?

 

Az, hogy mindkét alapfeltevése (posztulátuma) hibás. És erre maga Einstein is rájött. 

Mi volt a relativitáselmélet kiinduló ötlete?

Az MM kísérlet hibás értelmezése, vagyis, hogy fényéter (más néven fényközeg) nem létezik.

 

Ebből Einstein számára két alapelv következett:

1. Ha nincs éter, akkor nem létezik az éterhez kapcsolható, kiemelt jelentőségű nyugvó rendszer sem, ezért minden rendszereknek egyenértékűeknek kell lenni. (ez a relativitási elv)

2. Ha nem létezik az éterhez kötött rendszer, amelyben a fény minden irányban azonos sebességgel terjed, akkor a fénynek minden rendszerben azonosan kell viselkednie (a fénysebesség állandóságának elve). 

 

Igen ám, csakhogy 1920-ban Einstein rájött, hogy a fényközegnek mégiscsak léteznie kell. 

Ha viszont létezik az éter, akkor:

1.  Létezik az éterhez kapcsolható, kiemelt jelentőségű nyugvó rendszer, ezért a rendszerek nem lehetnek  egyenértékűek. (ez a relativitási elv bukása)

2. Ha létezik az éterhez kötött rendszer, amelyben a fény minden irányban azonos sebességgel terjed, akkor az éterben mozgó rendszerekben a fénysebesség nem lehet azonos minden irányban (a fénysebesség állandóságának bukása).

 

Vagyis, ha létezik fényközeg, akkor a relativitáselmélet automatikusan bukik. 

Pedig fényközegnek léteznie kell, hiszen anélkül a fényhullám nem képes terjedni, ahogyan a hang sem terjed légüres térben. 

A relativitáselmélet halálra van ítélve.