"Most elképzeltem magamban, milyen lett volna hogyha a
hülyenémethsándor hozzáír egypár levelet a Bibliához. 😉"

Poénkodsz, de igazából pont ugyanaz történt az első században, mint ami manapság történik a szektás kisegyházaknál.

Jött a Kilikiai Tarsusból egy Saul nevű diaszpóra zsidó fickó, és a fejébe vette, hogy ő bizony a személyes elképzeléseivel "modernizálja" az ősei Jahve hitét egy bizonyos Joshua ben Joseph nevű hallomásból ismert vándorrabbira mint Messiásra alapozva. Összeállította - vagy éppenhogy menet közben alakult ki nála - a vallásos tanításait ami egyfajta fúziója lett az ősi zsidó egyistenhitnek, a perzsa Mithrász-kultusznak és a görög misztériumvallásoknak. Elkezdte terjeszteni a saját tanításait, mint a mai szektás-kisegyházas prédikátorok, és követőket meg híveket gyűjtött össze és az így kialakult gyülekezetek felett teológiai-hatalmi irányítást folytatott, pont mint manapság a némethsándorok.

Aztán az eredetileg "újzsidó szektaként" indult vallási mozgalom önjáróvá vált, és megszületett a korakeresztények bolond világvégeszektája már jóval azután, hogy Saul meghalt. A világvége azonban csak nem akart bekövetkezni, így aztán a vallási irányzat "domesztikálódott", az írástudóik összegyűjtötték a száj- és írásos hagyományaikat, megírták a saját "sugalmazásuk" szerinti további írásokat, amikből aztán a 4. században összeállt az Újszövetség írott anyaga. (Meg egy halom apokrif, ami ezért vagy azért kimaradt a kánonból.)

Ez a kereszténység tudományos születés-története.

Persze aki hívő, az nyugodtan hiheti azt, hogy Tarsusi Saul Istentől kapott sugalmazásokat és nem az ujjából szopta a hitetését, és hiheti hogy Joshua ben Joseph valóban egy élő ember volt, aki feltámadt a kereszthalálából és nem csak Saul állította be az egészet a Fénybe Öltözött Istengyermek Christos jelenéséhez egyfajta bizonyságul, hogy létezik a feltámadás, csak erősen kell hinni.