2019.05. 17.

 

  Prédikátor könyve  3. fejezet: 1-22 v

                A halál.

1 Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: 2Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. 3 Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a bontásnak és ideje az építésnek. 4 Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. 5 Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.

7 Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. 8 Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének. 9 Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? 10 Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. 11 Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.

13 Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. 14 Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle.

18 Azt mondtam magamban az emberek fiairól: hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok. 20 Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba.

 

ÁMEN.