Szevasz aszora!

A tegnapi index-kikapcsolódásom ráment a Lovas-topicra (hozzászólások olvasására), így csak most válaszolok leveledre. Érdekesnek, de vitathatónak tartom Bradák könyvét, s egy előadásán ezt el is mondtam neki. Ha egyszer lesz erről egy fórum, szivesen kifejteném a véleményemet hosszabban is, most csak röviden egy gondolatot engedj meg. A középkori és koraújkori ábrázolásmódokban -- a hazai példákra gondolok elsősorban -- legyen az személy vagy egy város látképe, sokkal inkább az idealizált formát igyekeztek visszaadni, mint sem a valósághű ábrázolásra törekedni. Van persze ellenpélda, Schedel híres Buda-ábrázolása (1493), bár még folyik róla a vita, hogy mennyire adja vissza az akkori valóságot. De a vele egyidőben készült Thuróczy-krónika (1488) királyábrázolásai inkább idealizáltak, sőt egyes uralkodók ábrázatai azonos fametszetekről készültek, csak a feliratokat változtatták meg és legfeljebb máshogyan szinezték ki utólag. Régen olvastam róla, de mintha a Schedel esetében is ez lett volna: több városkép megegyezik egymással, mondjuk Nürnberg és Regensburg, vagy valami ilyesmi. Ha fontosnak tartod, utána nézhetek. Szóval Marsigli híres könyvének (Danubius pannonica-mysicus, 1726) hat kötete az első olyan munka, amelynek ábrázolásmódját teljesen hitelesnek tekinthetjük. Így lehet ma rekonstruálni a Habsburgok által felrobbantott várakat, mert ez a derék digó lerajzolta robbantás előtt és robbantás után is. Gyönyörű egy könyv, tele rézmetszettel, csak sajnos egyszerű halandó számára megfizethetetlen. Röviden, Bradák (és a többiek) állítása(i) bizonytalan alapokon állnak. Lásd még erre Óbuda problémáját. Bocs a hosszúságért, egyszer még beszélhetnénk róla. Viszlát, Andris
Utóirat: Gyula "koronája" tényleg zseniális volt, megvolt a "szakrális" háromosztatúsága :-))))))
Bekapcs.