>> Ehhez hasonló példa a magyar men-ni, és a megy szó. Két különböző hang van a gyök végén... Vajon miért? A nyelvészet ezt a kérdést képtelen megmagyarázni. <<

Nem hasonló példa, és természetesen a nyelvészet ezt meg tudja magyarázni. A nyelvészet empirikus tudomány, és ennek mentén az megfigyelte azt, hogy a korai ómagyarban bizonyos szavakban a (/n/ →) /ny/ hang /gy/-re váltott. A Tihanyi Alapítólevélben még monarau bukurea és munorau kereku van a mai mogyoróbokorra és mogyorókerek ’mogyoróerdő’ szavak helyett. Erre magyarázatot is ad azzal, hogy ez egyszerű elhasonulás, amely során a nazális mássalhangzót követő nazális mássalhangzó hajlamos elveszteni a nazális képzési mozzanatát. Az elhasonulás sokszor fellépő nem rendszeres változás, amely pl. a latin pilula ’labdacs’ → magyar pirula esetében is mutatkozik, csak itt a két egymást követő oldalréshang közül az első koronális képzési mozzanata törlődött. A szomszédos hangok közti nagyobb fonetikai távolság biztosabbá teszi a szavak reprodukcióját, mert többek közt csökkenti egy másik hangtani változás, a haplológia (egyszerejtés) lehetőségét, amely megrövidítené a hangtestet.

Az ószláv мѫжь /moⁿzsĭ/ ~ közszláv muž /muzs/ esetén azonban nem egy hang képzési jegyei változtak meg, hanem az /n/ ténylegesen eltűnt, és kevesebb hangból áll a hangtest. Ezért nem hasonló a példa.