"Amúgy a szláv „muzs” esetében az ószláv мѫжь /moⁿzsĭ/ mellett a mai lengyel mąż /moⁿzs/ alak is mutatja, hogy a tő második mássalhangzója /n/ volt, és a /zs/ csak a harmadik volt."
Ehhez hasonló példa a magyar men-ni, és a megy szó. Két különböző hang van a gyök végén... Vajon miért? A nyelvészet ezt a kérdést képtelen megmagyarázni.
"A szó az indoeurópai *mon- tő továbbképzése,"
A csecseneknél a férj = майра - Kaaukázusi nyelv
a csukézeknél a férfi = mwan - Paleoszibériai nyelv
Egyik sem indoeurópai nyelv.
Ezek pedig uráli nyelvek:
komi nyelvben a férfi= мужичӧй
finn: férfi = mies
észt: férfi = mees
Ezek is, de itt már más hangokból épülnek föl a gyökök/szavak:
ngaszan: férfi = куодюму
manysi: férfi = χum
hanti: férfi = қө
szölkup: ferfi = ӄум
udmurt: férfi = воргорон
lapp: férfi = åålm
magyar: férfi...
(fordítás innen: https://hu.glosbe.com/hu/sel/f%C3%A9rfi)
Ezek szerint a kaukázusiak, szibériaiak, az uráliak egy része is indoeurópai nyelvű?
Szerintem a változatok sokaságára - még egy nyelvcsaládon belül is - semmilyen elfogadott magyarázat nincs. A hangváltozások erre nem adnak magyarázatot.
Itt a hangok önálló jelentése lehet a kérdés kulcsa: az egyes nyelvterületeken más és más jelentésű hangokból rakták össze a szavakat.
