"Amúgy a szláv „muzs” esetében az ószláv мѫжь /moⁿzsĭ/ mellett a mai lengyel mąż /moⁿzs/ alak is mutatja, hogy a tő második mássalhangzója /n/ volt, és a /zs/ csak a harmadik volt. A szó az indoeurópai *mon- tő továbbképzése, amely továbbél az angol man, német Mann, gót manna, szanszkrit manu ~ manuṣ, avesztai manuš szavakban. De egyesek a görög a- fosztóképzővel kiegészítve ezt a tövet azonosítják az amazón népnév -maz- tagjában (ti. ’férfi nélkül élő’), továbbá mások ezt sejtik (az ősirániból átvéve) a vogul mańśi ~ mańći önelnevezésben, az osztják mońť ~ moś frátrianévben és a magyar népnév magy- előtagjában is (ahol, mint a szláv nyelvek többségében, a zárt szótag végi /n/ feloldódott a környező hangokban)."
---
Khm. Az éneket is MOND-ták régen az ÉNEK-MONDÓK! Annyival kiegészítve, hogy nem , nem, indoeurópai *mon- tő, sem a Manu ~ manuś ..mantra stb. származékok.
Most finnugrista oldalról támadom meg az álláspontodat:
P. Veres. The etiological myth of obugrians on the origins of phratrial organization, and their world model // Transactions of Karelian Research Centre of Russian Academy of Science. No 3. Humanitarian studies. 2014. Pp. 43-52
"...Ők bronzöntéssel foglalkoztak, jól ismerték a lótenyésztést és a képzőművészetet. A bronzkor és a vaskor határától kezdődően, a nyugat-szibériai északi, tajgás területekre költözve, ezek az ugorok asszimilálták a helyi uráli nyelvű őslakos populációkat. A jelenlegi etnikai terület, ahol az ob-ugorok élnek, teljes mértékben a múltban a finnugor őshaza keleti részébe tartozott, amely az uráli népek otthona volt. Főleg azért, mert éppen az Urálban található a lombhullató erdő és a vad mézelő méhek elterjedésének központja (refugium). Véleményünk szerint pontosan így alakult ki a hantik és manysik kettős társadalmi struktúrája: a nyugati Szibériában az etnikai keveredés idején a betelepülők és a helyiek, akik nyelvileg rokon etnikumok, egymás számára exogám házassági osztályt képeztek, majd fokozatosan fivériségekké alakultak, amelyeket Por és Mósz néven ismernek.
Párhuzamosan ezzel a magyar nyelv terjedt a helyi uráli szubsztrátum között az Urálban. (Ugyanígy alakult ki később a dialektális és etnográfiai csoport a északi manszikból a hantik szubsztrátumán a 13. század után.) Tudományos hipotézisünket az ob-ugor fratrik kialakulásáról, amely etnikai keveredés során jött létre etnogenezisük folyamán, meggyőzően alátámasztja a nyelvi anyag is. A lényeg az, hogy a finnugor, és különösen az ugor gyökér a hantik és az északi manysik fratriális elnevezésében, a mōś (többes szám: mońśet) ~ mońt’ Proto-Ugor *mańć3> māńśi a „beszélő” jelentését hordozza. Nem véletlen, hogy ezt a fonetikai és szemantikai törvényszerűséget a „mansi” etnonimnál, valamint a magyarok önelnevezésének első részénél, a magy-nál (mad’) is meg lehet figyelni. Véleményem szerint ez a finnugor etimológia pontosan a finnek és karélok manaa ~ manaus (~ manata) szavára vonatkozik; a magyar mond ‘mondani > mond ~ mítosz’; az udmurt mad’ ‘mese, mondás, mítosz’; mad’ni ‘mesét mondani’; a mari manaś ‘kiáltás’; a jukagir mon ‘mondani’. Nagyon érdekes, hogy a nagy orosz nyelvész, B. M. Illic-Szvitics kutatása szerint a protofinnugor rekonstruált forma PFU *mаńćэ ~ *mаńć3 még nosztratikus eredetű is, ahol ћ3 ~ ћэ ~ ћä – a melléknév végződése. Ezt figyelembe kell venni, mivel egy olyan esettel állunk szemben, amely a világ legősibb etnonimjei közé tartozik, amelyek a magyar népek körében fennmaradtak.
Ahogy nemrégiben sikerült bizonyítanunk, Bernát Munkácsi hagyományos nézete, amikor 1901-ben a szanszkrit Manu ~ manuś szót az ugor etnonimákkal, mint például māńśi (~ mōś ~ mońt’*monu*mаńćэ, Proto Ugor *mańć3>), magy (ar) мадьяр (a magyarok), valamint finn mies [Setälä, 1887; Chernecov, 1939] összehasonlította, etimológiailag, azaz szemantikailag, valamint történelmileg téves.
-----------
"Veres Péter néprajztudós, az MTA Néprajztudományi Intézetének volt főmunkatársa Mérföldkövek a magyar őstörténetben című, 2009-ben megjelent munkájában – Tóth Tibor antropológiai munkásságára és Moór Elemér nyelvtörténeti koncepciójára hivatkozva - kifejti azt a nézetét, hogy a magyarság még ennél is korábban, a szkíta kor kezdetén, az i. e. 1. évezred elején kivált az ugor nyelvközösségből és eurázsiai lovasnépként élt a sztyeppeövezetben az őt körülvevő iráni, majd türk népek között. Katonai fölényét a magyarul (ugorul) beszélő nép mindvégig megőrizte, ami lehetővé tette más népek beolvasztását is. Ezt a magyar nyelvben meglévő iráni szubsztrátum igazolja. Tanulmányában az időpontot összeköti a lovas-nomadizmus elterjedésével. Moór Elemér említett nyelvtörténeti koncepciója az ugor nyelvközösségből történt kiválást - Veres Péter közlése szerint - azzal bizonyítja, hogy a többi ugor nyelvben a bronzfeldolgozás szavai közösek a magyarral, míg a vasfeldolgozás szavai hiányoznak. Ezt a közlést annyiban pontosítom, hogy a vas szónál jelentésváltás tapasztalható, ez a szó a többi ugor nyelvben az ónt jelenti. Ez azonban nem érinti a megállapítás lényegét. A vas a Nagy sztyeppén az i. e. 1. évezred kezdetén jelenik meg. Elődeink legkésőbb ekkor váltak ki az ugor nyelvközösségből. [V. ö.: Veres Péter: Mérföldkövek a magyar őstörténetben, Budapest, 2009. 53-78. o.]"
letölthető pdf.: http://www.krc.karelia.ru/doc_download.php?id=7159&table_name=publ&table_ident=11895
