Oroszlán (Sík Sándor)

 

Éjfél után egy óra lehet.
Ne is próbáld, aludni nem lehet.

Hőség, legyek, megannyi semmiség,
De elszívják az éjszaka tejét.

Körülvesz a csend, mint nedves palást,
Hallgathatod a langyos hallgatást.

De most, de most egy hang hasítja át
Az augusztusi süket éjszakát.

"Oroszlán bömböl" - mondod bosszúsan
S tudod, hogy álmod végképp odavan.

"Oroszlán bömböl" - mármint a vonat:
Most tűnik el az alagút alatt.

"Oroszlán bömböl", - most harmadszor is!
Csak rajta, felség, nyeríts még, nyeríts!

Nyerít is, már is, - persze: a vonat,
Most hagyja félre az alagutat.

De lám! Mi ez? - Negyedszer is nyerít,
Ez már ötödik, ez már tizedik,

Vagy századik? Alvók, ébredjetek,
Egy őrjöngő száguldoz köztetek!

Őrült oroszlán - vagy őrült vonat
Fertőzteti az állomásokat!

Őrült emberek szabadulnak el!
Ébredjetek, valamit tenni kell!

Kiáltanék, de úgyis hasztalan:
Mindenki alszik, ébren egymagam.

Vagy alszom én is? Álom az egész?
Jöjj, jöjj hamar, megváltó ébredés.

Jertek, jó legyek, jertek, szúnyogok,
Éreztessétek, hogy ébren vagyok!