Angolok (Sík Sándor)

Havasi szálló. Köd csüng a világon.
A morcos nap ki tudja hol barangol!
Nincsen kilátás. Egy maréknyi angol
Végigsétál a jól fűtött szobákon.

Csak megjelennek, és övék a színtér.
Otthonná lesz a foltnyi föld alattok:
A szobatennisz ütőkéje csattog,
És öt fogással fut nekik a pincér.

Vadrózsaképű misszecskék suhannak,
Kacagva lejt a tánc. Egyedül vannak,
Nincs más a nagyvilágon. Angolok.

Betöltik a világot, mint a termet.
Királyi faj, földet-igázni termett!
(Elfojt a könny. Egy népre gondolok.)