Én még idevenném a Taxmant, az I Me Mine-t és a Not Guilty-t (a hosszú változatot a White Album deluxe-ból) azzal a megjegyzéssel, hogy sajnos George-nak nem volt elég erős hangja a hard stílushoz - de pont ez a három dal mutatja, hogy zeneileg nagyon is érezte a dolgot. Sőt, szerintem 1966-ban a Taxman is hard rock volt, hiába nem létezett még a sstílus (bár Cream már volt!), az az indító riff elsöprő, de igazából az egész dal az és itt George hangja is pont eleget hoz.

És ahogy jobban megnézem a listát, szerintem az Everybody's Got Something To Hide... is jöhetne (engem a riffek meg a gitárhangzàs is a korai Zeppelinre emlékeztet itt, amit ekkor még, a WA felvételei idején Lennonék nem is ismerhettek), illetve a Why Don't We Do It In The Road - Paul ebben a hard bluesban simán hozza a kései Morrisont, éppenséggel meg is előzve Jimet, aki '70-71-ben használta ezt a "szőrös" hangot. 

A lemezcím duplán találó volna: játék a hard szó jelentéseivel, illetve sajnos szó szerint így érzett Lennon és Harrison '68-69-ben már. 

Szerintem egyébként a Beatles lehetett volna az egyik legjobb hard rock zenekar is, ha van ilyen ambíciójuk és pont ez a dallista ékesen bizonyítja ezt. Viszont az is biztos, hogy sosem szorították volna be magukat egyfajta zene keretei közé. Bármilyen rockos is a White Album vagy a Let It Be egy része, mindkét album jóval változatosabb, mintha végig hard rockos volna. És hát mint látjuk, ki lehet csipegetni simán egy albumnyi hard rock-szerű anyagot tőlük. És milyen jó dalok!