Kedves IMS!

Tényleg egész meghatódtam attól, hogy aggódsz, ez nagyon kedves dolog. Ígérem, hogy amint valamilyen problémát észlelek, megosztom azt kezelőorvosommal. Köszi. :-))

Hmm. Számomra mi a bátorság? pl:
- Ha oda mersz állni a kiszemelt nagy Ő elé és megmondod, hogy csak érte dobog a szíved, akkor is ha tudod, hogy mit sem számít, mert az ővé nem érted ver. (piha)
- Ha benyomod a lecsót (amit utálsz), csak mert Ő csinálta, bár tudod, hogy a hányinger fog kerülgetni.
- Ha meg mered mondani a véleményed, úgy, hogy ne bánts meg vele másokat, de magadat se hozd kellemetlen helyzetbe.
- Ha probléma esetén nem a homokba dugod a fejed, hanem megoldást keresel.
- Ha inkább hallani akarod a rossz hírt, ahelyett, hogy várnál valamilyen csodára.
- Ha képes vagy kijönni saját lelki bugyraidból és előlről kezdeni minden csatát, napot.
- Ha nem szégyelled, hogy hibázol és vállalod a felelősséget a tetteidért.
"Nem az a dicsőség, hogy sohasem bukunk el, hanem, hogy mindannyiszor felkelünk!"

Szerintem a bátorság becsület, felelősségvállalás.
Asszem pont itt írtam már (bocs az ismétlésért), hogy "Az az igazi bátorság, ha legyőzzük a bennünk rejlő félelmet.".

Szóval a bátorság számomra (!) nem elsősorban az, ha valaki szereti a veszélyt és a kalandot, hanem, ha életében és párkapcsolataiban igaz emberhez méltóan van jelen.

Remélem nem sikerült mindez túl patetikusan, de valami ilyesmit gondolok erről.
P.