zsarnok a kör kívülem

futószárnyi a kopás

ahol naponkint

dobogom a düh porát

 

minden átkozott!

rabságom pecsételve.

váratlanul inti álmom

az elvakult ostor nyelve.

 

zöld rét piros szökellések

szökések...S alig állok

már ájulnak az ütésre

belém az álmok