"Nekem úgy tűnik hogy a sumérok An "Anu" - férfi főistene (mint az ég ura-teremtő) egy tévedés. A sumér férfi főisten női eredetű etimológájú nevet visel."

Ezt nagyon eltaláltad, nem tévedtél!

Ne felejtsük el, hogy a sumer legendák nagy része asszír átiratban maradt fönn, ahol a nőisten már kegyvesztett volt, így a korábbi főistennőt (Tiamat, akit legyőzött és megölt az asszír Marduk) An/Ana/Anu néven simán férfiistenként regnált tovább.

Ugyan ezt látjuk a Bibliában is, ahol Eloah, El-Sadday, Elohim, mind Úr-nak van fordítva, pedig az "eredeti" héberben még mindannyian nőneműek. (Még JHWH is nőnemű!)

 

"Szóval sumérben minden összekuszálódott. a Magyar etimológia szilárdabb, mint a közel-keleti, még a Sumérnál is!"

Nem a sumereknél volt keveredés, hanem a későbbi korokban.

 

CzF:

"Anya: "Mint a családi élethez tartozó, tehát első szükségü szó különféle nyelvcsaládokban egyezik, mi ősi eredetére mutat, nevezetesen a Kaukazus körül nogai, karacsai és uigur nyelven: ana, törökül is ana,"

Kiegészíteném az alábbuakkal:

Azerbajdzsán: Ana,
Kazah: Ana,
kirgiz: ene,
üzbég: ona,
tatár: ana,
török: anne,
És itt a vége, mert a többi nyelvben már nem ez a hangalak maradt fönn.

Vajon miért a sztyeppétől Délre és miért nem az Urál vidékén találkozunk ezzel a hangalakkal...?

Amúgy tudtommal csak a magyar nyelvben maradt meg mindkét változat, a sumer és akkád egyaránt: Anya, (An/Ana) ill. az anyu (Anu).

Igazolva, hogy An/Anu nőisten volt, hiszen az anya/anyu szavainkat nyilván nem egy férfiisten generálta... - a többi nyelvben sem.