Az Isten szó, nekem főleg a ten utótag miatt nőneműnek tűnik, de az előtag is női istenanyára utal:
Isztanu (Ištanu(š) vagy Šimegi, hatti Eštan, luvi Tiwat, Tiwaz vagy Tijat) a hettiták egyik napistene. Egyes szerzők szerint Esztan nőnemű, vagyis istennő,[1] és később Arinna napistennőjével azonosult.[2] A magyar „isten” szóval feltűnő hangalaki hasonlóságot mutat.
Megnevezése: Isztanu, az Ég, felesége
A kelták feltehetőleg Danu anyaistennőről nevezték el a Dunát is,[5] felcserélve a folyónak régebbi, Iśter nevét, ami a mezopotámiai anyaistennővel, Istárral kapcsolható össze.[6]
Ízisz (ókori egyiptomi nyelven: Iszet vagy Aszet, 3s.t) az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb istensége, anyaistennő, a varázslás, a termékenység, a víz és szél, a tengerhajózás istennője, a nőiesség és a hűség szimbóluma, Ozirisz testvére és felesége, Hórusz anyja.
Ozírisz pedig azt jelenti, hogy ős úr:
Ozirisz (wsỉr, azaz Uszir[e], görög betűkkel: Ὄσιρις) az ókori egyiptomi vallás egyik legfontosabb istene. A héliopoliszi enneád tagja, Ízisszel és Hórusszal alkot istenháromságot.
Az "ős" (is-emüköt) szavunk e-szerint eredetileg női princípiumhoz kötődött.
Ozírisz ( Uszir görögül) = ŐsÚr, azaz mai szóval ÚrIsten
ez a szóösszevonás is azt támasztja alá, hogy at IS (ős) elsősorban női istennévhez társult az ősnyelvben.
Még az ÚESz is alátámasztja ezt:
üsző A: 1395 k. yſew (BesztSzj. 1001.); 1405 k. iʒe (SchlSzj. 1421.); 1507 uʒo (NyIrK. 6: 187); 1746 Öszsző (MNy. 50: 500); 1818 üszü (NSz.) J: [jelzői értékben is] ’fiatal tehén | Färse’
Valószínűleg örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. osztj. (V.) ĕs ’anya’, (C.) ĕs ’jávorszarvas tehén’, (O.) ȧ̆s ’anya; nőstény ‹állat›’ [ugor *iśɜ ’anya; nőstény állat’]
Üsző-ünő-emese (enéh-anya) szavain kapcsilatát is érdemes feltárni.
Emese, a magyarok ősanyja:
"Emese méhéből folyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki."
Vö.: Is(ter) folyónévvel. (Tenyészik = Terebélyesedik/Terjeszt)
Az alábbi szavaink is feltételeznek egy jelentésbeli kapcsolatot a víz isteni vivő, úszó, űző, buzgó, serkentő, üdítő, üdvözítő, éltető ős-szülő jelentéséhez:
Űz (üzekedik) utcu, uszu, Ivás- Ívás (ívik, egy ívású), Iszik-Iszkol-iszamós, iszamodik, iszap (csúszós-síkos), Víz-Visz
