"Amúgy az Ismer - ösmer szavunkban megvan még ez az összefüggés amit hiányol az ÚESz, hiszen ha valakit, vagy valamit ismerünk, az kvázi régi azaz (ó idejű, ősi) kapcsolatra utal."

Egy másik példa: Iskola-oskola.

Hozzáteszem, az I-E-Ö-Ü hangváltozások nem törvényszerűek, csak egy-két szónál tapasztalhatók. Szerintem ezek a változatok egymással párhuzamosan léteztek különböző nyelvjárásokban, s a mai nyelvben csak az egyik, vagy másik maradt fönn, így semmiféle hasadás nem történt. Lásd a zárt E hangot, amit ma általában E-nek, tájnyelvben Ö-nek ejtünk, de sehol sem kifejezetten zárt E-nek, noha a magyar anyanyelvű még érezheti melyik hang nyitott és melyik zárt.