Vaskorszak a meghatározó a "szent, erős" fém kora.

 

 

 

 

Baskíroknál: Vas = jazi !!!

 

 

Nyelvi szétfejlődése a vas szónak:

 

 

ÚESz: Vas Örökség az uráli korból. |  ≡   (Sz.), (P.) ezi̮ś ’ezüst’; votj.  (Sz.), (K.), (G.) azveś ’ua.’; ? cser.  (KH.) kərtńi-waž ’vasérc’; md.  (E.) uśke, viśkä ’huzal, drót, sodrony’, (M.) uśkä ’ua.; lánc’; finn vaski ’érc; réz; bronz’; lp.  (norv.) væi'ke ’réz’; – jur. jeśe, ẃeśe ’vas; pénz’; szelk. ke̮zi̮, kwe̮zi̮ ’vas’; kam. baza, waza ’ua.’; stb. [uráli *ßaśke ’vmilyen fém’].  ≋  Megfelelői: tokhár wäs, yasa ’arany’.  ⌂  A magyarban az adatolt 1. jelentés az elsődleges ’vmilyen fém’ jelentésből jelentésszűküléssel jöhetett létre. ÚESz: izzik A: 1582 iszoͤ (Ismeretlen eredetű)

 

 

 

 

Vas / Ászi = Jász,  jeśe =  PIE *eis „erős”

 

Jászok, (yazi, yazig): A Kaukázusban ma élő oszétok a jászok rokonai. Oszéteknek (oszét: „oszok”) a szomszédos népek nevezték, illetve nevezik őket, mivel egy időben az ászik hűbéresei voltak. Önelnevezésük azonban iron.

 

 

Magyar erős = görög ieros (más véghangzóval iron)

 

iron etymology = Watkins a PIE (protoindoeurópai) *is-(e)ro- „erős, szent” szóból származtat, ami a PIE *eis „erős” gyökből ered (aminek rokonai a szanszkrit isirah „erőteljes, erős” és a görög ieros „erős”). Ez a „szent fém” vagy „erős fém” fogalmára utalhat, szembeállítva a puhább bronzzal.

 

https://www.etymonline.com/word/iron

 

 

ÚESz: Isten "Valószínűleg iráni jövevényszó. |  ≡  Vö. av. išta- ’tisztelt, imádott’ [ez az av. yaz- ’tisztel, imád’ bef. mn-i igenevének szabályos hangtörténeti megfelelője; vö még óind iṣṭáni- ’tiszteletreméltó’].  ⌂  A magyarba egy középiráni *ištǟn [többes szám] ’a tiszteltek’ kerülhetett át. A többes számú alak egyes számúvá való átértékelődése talán az ősmagyarban zajlott le: a többes számú alaknak ’nagyság, méltóság, fenség’ jelentésárnyalatot tulajdoníthattak, és egyes számú ’isten’ értelemben vehették át. Az →ős  (R.) is változatából keletkezett származékszóként való magyarázata aligha fogadható el. Jelentéstani szempontból védhető lenne, de ellene szól az a tény, hogy az isten ö-s és ü-s változataira nincsenek (biztos) adataink, továbbá a korábbi bonyolult alaktani magyarázat is kétséges."  (- pedig a Halotti beszédben is alakban fordúl elé: is-emukut (= is-emüküt, is-ünket, ős-ün­ ket). ,Isten’ szóban is valószinűen ,ős’ az első tag. Az eredet az ős-erőhöz kötődő jelentés. Ami ős, az öreg, a legvastagabb eredő szár (törzs) pl. növényknél. "Öreg Isten, ma már a kereszténység több százados hatása alatt teljesen átalakult népies beszédmód is csak a Szentháromság első személyét, az Atyaistent érti e néven, amely azonban alighanem a régibb pogány vallás főistenének az egyik s a legjáratosabb neve volt valaha. Erre vallanak legalább a magyarral rokon nyelvü ugor népek hasonló képzetnek megfelelő pogány istennevei." (Pallas)

 

Bónusz:

 

Konst. Porph.: "Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünek (erõs, vagy rendíthetetlen szabirok) hívják, s másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetû helyekre.” Tehát tudta azt, hogy egy újabb néprõl van szó, nem „igazi” türkökrõl, mert korábban erõs szabiroknak nevezeték õket.