Eltelt pár év. Megvallom, azóta már nem így csinálom. Attól még ez is egy működő módszer, de a döntő az, hogy idő, pénz, befektetett munka, felszereltség tekintetében, ár-érték arányban mi adja a legjobb eredményt.

Miután áttértem oszlopos főzőre, sok minden borult (ez is szép hosszú mese lenne). Aztán idővel visszatértem a thumperekhez. Most már szinte mindent két thumperrel főzök. Egy menetben, pálinkás vágással, 1% körüli előpárlattal, amit nem tartok meg, még thumpertöltetnek sem. Nincs kedvem/időm többet csepegtetni, és mivel 1-1,5 deci körüli mennyiség (rézelejével együtt) fél óra alatt jön le, így olyan koncentrált az ep, hogy érdemben nem sok visszamenteni való marad belőle. Általában 90 fokosan szokott a középpárlat indulni, és 75 körül ér véget. A 75 és 50 közötti utópárlatot a thumperekbe töltöm, az 50 és 20 közöttit az üstbe. Így nincs kármentő lepárlás, folyamatos a visszaforgatás, és főzésről-főzésre jobb az íz. Kozmaolajat nem szűrök továbbra sem, persze egy menetben főzésnél nem is lehet, csak hidegszűrni vagy szénszűrni. De ezt sem csinálom, mert mert majdnem minden tételemet hordózom, akár évekig is. Az érlelés végeztével az italt kihígítom 40-42 fokosra, ettől persze beopálosodik, mert a pálinkás ep vágás miatt a kozmaolaj bizony ott van. De itt jön a trükk: átlátszó üvegbe, napfényes helyen hagyom pihenni 1-2 hónapot. Lebegő üledék jelenik meg az italban ez az uv hatására kiváló csersav, ami aztán leül az üveg aljára, miközben az opálosság kitisztul. Az üledék és így vele együtt a kozmaolaj is kiszűrhető kávépapírral.

Nekem így született meg a gyári minőségű whisk(e)ym. Beletelt pár évbe, de megérte. Sokáig lehetne ezt még ragozni, mert még egy csomó apró szösszenet van, de a lényeg, hogy mindenkinek a saját lehetőségeiből kell megpróbálni kihozni a legjobbat, nem csak a "leírtakhoz" ragaszkodni minden áron, főleg úgy, hogy ahhoz nem adott minden feltétel.