Kedves Liliann, persze vannak mérhető paraméterek, csak ezek nagy hibaszázalékkal mérhetők, és igen nagy energiabefektetéssel - nagyságrendileg kb. akkorával, mint maga a tanítás. Különösen nehéz a helyzet, ha a mérésnek következményei vannak a pedagógusra nézve. (Erre a fenti becslés) És akkor felvetődik hogy megér-e ez ennyit, illetve tulajdonképpen mire jó ez az egész.

Azért néhány ellenpélda:
>Ellenben, az pl. hogy hanyan, milyen aranyban ( figyelembe veve
kulonbozo szempontokat pl. iskola milyensege ) tanulnak tovabb
mar iranyado lehet.
-Arra nézve hogy melyik tanár van olyan pozícióban, hogy ki tudja halászni magának a jobb diákokat... (Nem irigységből mondom, én már abban a pozícióban vagyok :-)

> Vagy az is minositheti egy tanar munkajat,
hogy mennyire kepes a tanulokban a tudas iranti vagyat felkelteni,
mennyire tudja oket egy-egy munkaba ( kutatas, palyazat ... )
bevonni.
-Elvonva őket más tárgyak tanulásától... Persze nem mindegy hogy a "kit tud többet a mobiltelefonról" országos vetélkedőről van szó, vagy tényleg valami értékesről.

>Arrol nem is beszelve, hogy merheto a tanulmanyok kezdeten
a tovabb tanulasi hajlam,
-??? Az mi? Arra fizetik az ösztön-díjat? :-)
Szóval egyrészt nehezen és pontatlanul mérhető, másrészt az oktatás csapatmunka. (és a csapatba itt most a szülők a televízió meg sokminden beleértendő) Lehet hogy azért javulnak az eredmények kémiából, mert az új rajzszakos osztályfőnök hatékonyabban serkenti őket a tanulásra. De lehet hogy a kémiatanár hatékonysága javult. Lehet hogy az idei anyagrész más jellegű, a diákok számára érthetőbb mint a tavalyi. Lehet hogy a diákok lettek érettebbek, komolyabban veszik. Lehet hogy a kémiatanár kialakuló látászavarai miatt nem veszi észre a puskázást. Szinte a végtelenségig lehetne sorolni a lehetséges okokat.

A tanári munka hatékonyságát szerintem nem mérni kell, hanem javítani. Amit mérni kell az a diákok tudásszintje, képességeinek fejlődése. Ezt eddig is mérték. Nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően jók voltunk természettudományokból, de csúszunk lefelé. A bevezetetndő kerettanterv 2/3-ra csökkenti az óraszámukat. Egyedül a történelem óraszám nem csökken, helyenként nő is. (ide számítva társadalomismeret, stb-t is) Talán mert töri szakos a műv. miniszter - már magyarázatot eddig nem találtam.

Nem vagyok változásellenes, csak szerintem a változások apró, KONKRÉT lépésekből jöhetnek létre, nem úgy hogy odacsapunk egy csomó pénzt, aminek egy része arra megy el, hogy kitaláljuk akkor most mire is költsük azt a csomó pénzt, határozzuk meg mi is a minőség, találjuk ki hogyan lehet mérni, érdemes-e mérni (aztán majd rájönnek idővel hogy nem)

Például én azt tenném - ha már mindenképpen mérni kell a tanári teljesítményt - , hogy a diákok tudásának mérését részben függetleníteném az őket tanító tanártól - így nem ő a rossz ember, ő csak segít nekünk hogy meg tudjuk írni a teszteket. Másrészt lenne szabad tanárválasztás - de legalábbis szabad szavazás arról hogy a diákok jövőre kit szeretnének. Ezt sem tartom nagyon fontosnak, csak néhány alkalmatlan ember eltávolítására volna jó, viszont a versenyhelyzetben a nevelőmunka mindenképpen háttérbe szorulna a lexikális anyag átadásával szemben - tipikus amerikai iskola, ami sem "etikai" sem lexikális nevelés területén nem túl hatékony.

Amit fontosnak tartok (viszont semmi köze a minőség ellenőrzéséhez) hogy pszichésen egészséges emberek álljanak a katedrán. Mindenképpen csökkenteném a kötelező óraszámot, vagy növelném a csoportbontások számát. (Eddig mindkettő a rossz irányba változott, középiskolában 18-ról 20-ra növelték a kötelező óraszámot, és még további növeléseket terveznek) Akár úgy hogy propagálnám a részmunkaidős foglalkoztatást. (Én is csak 10 órát tartok egy héten, anyagi okokból :-) Lehetőséget adnék a tanároknak különféle személyiségfejlesztő tréningek (nem a Scientológusokra gondoltam :-) ingyenes igénybevételére, valamint a sportolási lehetőségek is fontosak. Persze jelenleg olyan kevés a fizetés, hogy senki nem menne el :-(