Én viszont pont a fokozatmentesen állítható retarder miatt szerettem a MAN -t. Pöckölgettem lefelé, vagy felfelé, illetve a kar végén lévő gombbal vagy a legerősebb fokozatot tudtam rányomni, vagy hirtelen kikapcsolni az egészet.
Nálam mondjuk természetes az -lehet, egyéni idiótaság- hogy fékezésre/megállásra, vagy gyorsításra kikapcsol a retarder, én úgy vélem, ez a normális működése. De ilyen "split"-et, hogy "nincs semmilyen fék" sose tapasztaltam. Egyszerűen imádtam velük dolgozni, többek közt pont a retarder sajátossága miatt. Ugyan kb. csak két-három hétig használtuk Óbudán a RIW -ket, de nem sértődtem volna meg, ha tovább is maradnak. Annak ellenére, hogy kissé szakadtak voltak, és az ajtóvezérlésüket "szokni kellett", nagyon kezes, könnyen vezethető, jó kocsik voltak.
Amelyikben meg jól üzemelt a kályha, az kb szauna volt a teljes szekrényben végigmenő vonalradiátorok, a gkv katedra, és az ülések alatt lévő kis fukerek által, meg a tetősisakból befúvott meleg levegő miatt -nem hiába norvég piacra készültek.
Negatív volt a dupla üléssorok miatti lassú utascsere, ellenben az utasok nagyon szerették a puha párnázatú kényelmes üléseket.