Szia Robi19831219, a Jarre topikban kérdeztél, hogy melyik hogyan kezd Björk lemezeit megismerni.

Nos, nyilván mindenki ízlése más, mindenki másképp szeret meg egy előadót. Először is szerintem tisztázni érdemes Björkkel kapcsolatban két dolgot: az egyik, hogy a hangját és kiejtését meg kell szokni, ehhez idő kell, az éneklési stílusában és disszonanciákban látni a művészi értéket csakis akkor lehet, még ha elsőre furának, akár kellemetlennek is tűnnek bizonyos dolgok, akkor is térj vissza és hallgasd meg újra. Nekem is így sikerült, eleinte nem volt könnyű megszokni, de volt annyira különleges, hogy mégis visszatértem újra és újra, majd ahogy lenni szokott, már kevésbé könnyen fogyasztható dalok is elkezdtek megtetszeni. De számolj azzal, hogy Björk esetében ez sok idő lehet. A másik, amit el kell mondani, hogy Björk öltözködése és témái ne tévesszenek meg, nagyon különleges képességei vannak hang és komponálás terén, képes rá hogy órákon át a hangszerek, számítógép előtt ülve dolgozzon. Csak ő emellett a zenéje prezentációjában is különleges, azaz hiába furák a ruhái, ez nála hiteles, mert tartozik hozzá valóban különleges művészi tartalom is. A mai popsztárok nagy része próbál művésziesen öltözködni, de közben a zenéjük a leggagyibb ócska semmi.

Ami a jó kezdőpontot illeti, én leginkább a Homogenic lemezre mondanám, hogy jó kezdőpont, először mondjuk az első 4 számot (Hunter - Joga - Unravel - Bachelorette), illetve a lemezt lezáró All is full of love single, videoklipes verzióját ajánlanám, ezek könnyen megszerethetőek. Mellettük pedig a Hyperballad vagy az Army of Me című számok a Post lemezről és a Stonemilker a Vulnicura-ról. Ha ezek megvoltak, akkor jöhetnek "haladóbb" szintűek is, amik kevésbé könnyedek új hallgatóknak, mint mondjuk az Isobel szám vagy a Vespertine lemez dalai, de innentól tulajdonképpen haladhatsz kronológiai sorrendben is akár a lemezekkel.