Na, ugye üvöltő rózsaszínből unalmas szürkébe:

Volt egyszer egy csömöri gyerek, aki 5 éve véghezvitte a csodát, miután újra nyert nekünk hazai körversenyt egy kifejezetten okos, érett, de leginkább erős versenyzéssel. Kapott érte egy profi szerződést, és a csodát tudta fokozni, mert két napig fehér trikóban karikázott a csizmában, aztán ismét megragadta a lehetőséget, és három napig rajta volt a Maglia Rosa. A következő évben majdnem összejött egy szakaszgyőzelem a katalánoknál, de hát a helyezkedés nem volt jó, így örültünk a második helynek is, mert javított az előző évekhez képest. Harmadik hely az Alpesi körön szakaszon, kiváló versenyzők mögött, Strade Bianche 4-ik hely:  bizakodtunk. Aztán ez a srác nem hitt magában eléggé, amikor szökött egy 166 km-et a Girón, és a csapata is leszarta, ezért negyedik lett a szakaszon. Utólag mondta, hogy érezte az erőt, de nem akart megindulni, mert jó a sprintje is. Nem volt jó, mert a helyezkedése miatt esélye nem volt esélye.

Aztán ez a srác bekerült a világ legjobb csapatába, és mi tele voltunk reményekkel, és a Gran Camino nehéz szakaszán harmadik lett, miután szétszórta a mezőnyt Jonasnak, és az összetett dobogó is csak 5 másodpercre volt. A norvég körön kiemelt emberként ment, de itt már előkerült a kivárás, és mivel törölték a neki fekvő szakaszt, ezért 1 másodperccel maradt le megint a dobogóról. A Vueltán nagyot ment, mint segítő, és bíztunk abban, hogy 2024 az ő éve lehet.

Nem lett, mert nem tanult meg még most sem helyezkedni, de annál inkább emlegettük vele kapcsolatban az "elengedés" kifejezést. Pontosabban a sütirém két falás között felbüfögte, hogy "Ati elengette." És mi csak ültünk a tévé előtt, mert első számú emberként, nulla helyezkedési ismerettel sikerült elrontania a versenyeket. Az UAE körön két szakaszon is elszórakozta a dolgot, a Girón "elengette" a Vueltán meg az apja sem értette, hogy egy 13 fős csoportból hogyan akar nyerni a 11-ik helyről. 

Egyetlen valóban jó versenye volt, az Olimpia, amikor egyedül, végig okosan versenyezve megnyerte a negyedik helyet (Blanka ugye elvesztítette a dobogót/bajnoki címet). Meghallgattam valamikor Lengyel Tomit, és ő azt mondta, hogy talán akkora terhelést raktak rá tavaly, hogy ez most fog gyümölcsözni, idén. Én nagyon remélem, hogy igaza lesz, mert még bízok Attilában, de az igazság az, hogy ha nem lenne rajta a bajnoki mez, nem is tudnánk, hogy ott van a versenyeken, mert ő a szürke, unalmas peloton. 

Persze az is lehet, hogy jót tenne neki egy csapatváltás, mert talán máshol jobban tudna versenyezni, szabadabban vállalkozna szökésekben, előbb venne észre lehetőséget, nem tudom. De ha idén sem lesz képes szakaszt nyerni, akkor megy a süllyesztőbe, mert nem lehet 28 évesen táltossá válni, ha addig nem voltál képes a sikerre. 

Jó lenne megint azt az embert látni, aki vállalkozik, nem fél a kudarctól, mert tudja, hogy tanul abból is. És aki nem próbálkozik, az nem fogja elérni a győzelmet. De Gendt és Voight szökésből értek el eredményt, mert nekik az volt az esélyük. Ati nem tud a legjobbakkal menni a hegyen, tehát neki a végén nincs esélye velük szemben: szökni kell. És ehhez meg KELL tanulnia szenvedni, és nem elengedni, mert a versenyt mindig az nyeri, aki a legtöbb szenvedést bírja elviselni. 

Szóval bízom abban, hogy sikerült neki egy sokkal komolyabb erőállapotot elérnie, ami elég ahhoz, hogy képes legyen a szökések végén is erős maradni. És remélem, hogy az apja végignézett vele pár versenyt videón, és elmagyarázta neki, hogy mikor és miért tudott szökni az adott versenyző, mert amíg azt nem tudja kiszagolni, addig hiába erős.