"...de mondjuk bankszámlát sem igazán vezetnek már papíron úgy fél évszázada minimum..."

30 éve még papíron ment szinte mindegyik bank, a Budapest Bank és az OTP mindenképpen.

Amikor vártam egy nagyobb beérkező összeget, akkor be kellett mennem a fiókba, jelezni valamelyik pultosnál, hogy a számlavezető pucukával akarok beszélni, az méltóztatott leslattyogni úgy fél óra múlva, és megmondani a számlaegyenlegemet. Aztán hatalmas újítás volt, hogy nem kellett bemenni, hanem fel is lehetett hívni telefonon, csak nem igazán vette azt fel a drága.

'92-től kötelezően bankszámlára jött a fizetésem. Kezdetben OTP számlát tudtunk csak nyitni. Volt hogy 2 hét (!) kellett ahhoz, hogy a bank jóváírja a cég átutalását, bár általában elég volt egy hét is: mindig 26-án utalt a cég, és 3-a környékén jött meg a zseton. ATM még nem nagyon volt, felvettük készpénzben. Reggel a fiókban kezdtem, sorban álltam, majd a Neurotikus Manci nagy morcosan átvette a kártyát a számlaszámommal, és elkezdte KÉZZEL végigpörgetni a nagy szennyeskosárba beállított fecniket egyenként. Ha szerencsém volt, gyorsan megtalálta. Ha nem, akkor egy órát nyálazott. De volt hogy a felénél megunta és kijelentette hogy "nem jött meg". 

Olyan idők voltak, hogy sokaknak fogalma sincs róla. Hogy 50 éve mi volt? Az ugye 1975... Hát bonyek, az exemék 17 évet vártak egy nyamvadt vezetékes telefonra. Nehezen találni szavakat, amivel körbe lehetne írna azt a kort valakinek, aki nem élte meg...

Érdekes ez a fejtegetés, épp a napokban találtam meg a leveleket amelyeket egy ukrán kislánytól kaptam 1980-'82 között. Hát... Előjöttek a régi emlékek, hangulatok, élmények. Hihetetlenül ingerszegény, silány minőségű volt MINDEN, mégis tartalmas és élvezhető világ volt. Kis dolgoknak is tudtunk örülni...