Síron túl (Nadányi Zoltán)

A síron túl nem lesz parádé,
de meglásd, felragyognak ott
szelíd szemek. Szelíd kutyáké,
kiket kezünk cirógatott.

Legyecske, mellyel bíbelődtünk,
mikor rugdalta a vizet,
hálás legyecske száll előttünk
s a szárnya szép zenét zizeg.

És bámulunk forgó üvegbe,
mely megmutatja életünket
s mikor a képek mind letüntek,

szemünk a zöld sírdombra lát,
ahol szivárványszárnyú lepke
csókolja a vadrózsafát.