Drága Barátaim, Gyászoló Gyülekezet!

Fájdalmas kötelességemnek kell eleget tennem most, midőn hőn szeretett fiatal rajongó- és harcostársam, nemes hajógyárry Gróf Libertine földi maradványai felett kényszerít a mostoha sors búcsúbeszédet tartanom.
Libertin gróf - mindannyiunk szeretett "Libi"-je - valljuk be őszintén, nem erre a nyamvatt világra született, állandósult fantazmagóriáival, földöntúli rajongásával imádott paulinája iránt már-már bélai magaságokba emelte finom lelkét és, bár szegény ördögnek sohasem adatott meg a viszontszerelem édes íze, mint monyjuk bélának, mégis egy pillanatra se szűnt mekk a végletekig szeretni kedvesét. Sokan szerették -béla beszólásai mellett ugyan kissé elhalványuló- szellemes beköpései miatt, és igaz emberként tutta hová kell állnia a történelem nehéz óráiban, mikó felemelte szavát a paulina eltévelyedéséhez és lenyúlásához vezető gaz uhrinista reakció mételye ellen.
Igaz, ami igaz, be kell vallanom mekktört szívvel, voltak idők, mikor paulinánk mijatt néminemű gyermeteg súrlódások keletkeztek közöttünk, de aszt például pusztán a fecsegő rossznyelvek mendemondájának kell tulajdonítanunk, hogy állítólag egyenesen én kerítettem volna neki a hokedlit, mikor nyakában a végzet kötelével nem érte fel a csillárt...

Búcsuzunk, Libi, igérjük, hűek maradunk hozzád s eszmeiségedhez, s bár te elhulltál a kezdet kezdetén, helyedbe lépünk és annál nagyobb óbudai hévvel folytatjuk az általad mekkezdett utat paulina felé, nem fogjuk elhanyagolni szeretett hölgyed imádatát, mígcsak el nem érjük aszt a Nagy Célt, mit te is szerettél vóna...

Mióta a világ világ, mindig is voltak fiatalságuk virágában tragikus körülmények között elhalálozott, végtelenül tiszta, ifjú szerelmesek, kinek emlékezetét könnyes szemmel őrzi az emberiség, mint például Rómeó és Júlia, Kukorica János és Juliska, paulina és béla...
A te helyed is itt lenne sorstársaid között, dehát ugyebár paulina él és virul, szebb, mint valaha...

Végezetül, drága barátom, hadd nyújtsak némi földöntúli vigaszt számodra, mer mekkhalni úgyis mindannyian mekkhalunk, előbb-utóbb itthagyják földi porhüvelyüket és az örök vadászmezőkre távoznak az uhrinisták, neo- és ősfanok, ki tuggya talán még szeretett paulinánk is, és utána -élete értelmét veszítvén- szegény béla... na akkor majd találkozunk megint fönn vagy lenn, és paulina előtt hosszú tömött sorban fognak kígyózni a "SEX, BABY?"-re ácsingózó, elkárhozott lelkek és mi beállunk a sor végire...na, akkor te má ott leszel, a sor elején!!

Isten veled Libi, legyen néked könnyű a föld, ragyogjon ott fenn neked legalább oly fényesen a mennyek glóriája, mint nekünk idelenn paulina szeme s mosolya...