lehulló tűlevél
osztozik sorsodban
halála újra jön
rég fájlalt gondodban
fenyőket termelnek
hogy kivágva haljanak
s szemétbe kidobva
az emberről valljanak

de már tégelyben
a tőled levett anyag
odaadtad egykor
voltál olyan hanyag
véredet adtad
s más sejtjeidet
lombikprogram csalta
kételyeidet

így már nem kellesz
kivonatod örök
déenesed megvan
lefutnak a körök
de hiába futnak
e földet pusztítók
láva önt el mindent
benne az uszítók

szörnyű álom kopik
a valóság ébred
elhiteted magad
folyton csak ezt kéred
lehulló tűlevél
megsajnál téged
s ahogyan hullik
álmodik még véled