A hű szolga (Nadányi Zoltán)

Van nekem hű szolgám,
mindig gondja volt rám,
a dologtól engem féltve véd.
Szolgál reggel, este
és hogy megtehesse,
viseli a gazdája nevét.

Van nekem hű szolgám,
mindig gondja volt rám,
énhelyettem mindíg ő köszön.
Tesz-vesz a nevemben,
hogy kíméljen engem
és ne legyen semmihez közöm.

Van nekem hű szolgám,
mindig gondja volt rám,
énhelyettem ő mond bókokat.
S hogy perlőim ellen
perelni ne kelljen,
mint pojáca, mindig bólogat.

Van nekem hű szolgám,
mindig gondja volt rám,
a hű szolga én magam vagyok.
Hogy kétfelé váltan
járok a világban,
higyjétek el, van arra nagy ok.

Van nekem hű szolgám,
semmi gondja most rám,
most a fűben heverek hanyatt.
Lombos ág hajol rám,
ilyenkor a szolgám
eltűnik. Mert itt a pillanat!