vadászok mennek
csatarendben szántón
ösztönlényként élnek
vadvilágot bántón
fácán kiengedve
tenyésztelep mellett
puskás embereknek
gyilkoláshoz kellett

élvezetből ölnek
a prédát nem eszik
nem becses ételük
asztalra nem teszik
ajándékba adják
a sörétes nyulat
ilyet meg nem esznek
a pusztító urak

ölni és csak ölni
ez van a szívükben
sötétség lakozik
eltorzult lelkükben
nyomorodott szellem
meg nem érti soha
miért lett az élet
ennyire mostoha

megölték, mi mozdult
tájék csendesedik
kocsioldal vadtól
s dűlő véresedik
s hangosan kihallik
a büszke szavakból
ki gyilkolt ma többet
ártatlan vadakból