LISTA ON
01. Ulcerate - Cutting The Throat Of God
Tovább az előző lemezen elkezdett dallamosodás útján, a szokásos Ulcerate minőségben. A szellősebb témák jobban kiemelik a fantasztikus dobjátékot, egy-egy részről nekem még a Tool is eszembe jutott. A koncert is egyike volt az év legjobbjainak.
02. Blood Incantation - Absolute Elsewhere
Én már az első lemeztől kezdve szeretem a zenekart, nem igazán értettem itt a fórumon a szeizmológiai kilengéseket az új album elfajzottságával kapcsolatban. A billentyűs részek egyébként engem a Thy Catafalque régebbi témáira emlékeztettek, ez egy külön (egyáltalán nem kényelmetlen) ízt adott a zenének.
03. Rope Sect - Estrangement
Az előző lemezen nem győztek meg, de ez az új egy fantasztikus death rock anyag lett. A Ti ajánlásotokra ismerkedtem meg a klasszikus Blue Oyster Cult lemezekkel: na ez arra hasonlít a leginkább.
04. Borknagar - Fall
Néhány kanyar után ismét egymásra találtunk a Borknagar-ra: egy ilyen életművel a hátuk mögött nem lehet nekik nem bizalmat szavazni, és ez az új lemez meg is hálálja a többszöri hallgatást. Hogy a Moon Youtube videója alatti kommentet idézzem: „When Vortex sings, the Gods stop to listen.”
05. Doedsmaghird - Omniverse Consciousness
A 666 International-t anno több évig tartott megemésztenem, ezért most visszagondolva nem is értem a kezdeti érdektelenségemet az új lemez kapcsán. Hogy gondolhattam azt, hogy ehhez elég 1-2 felületes belehallgatás (sic!)… Igen, nincs nagy különbség az eddigi DHG lemezekhez képest, másik oldalról viszont kaptunk 2 év után egy új DHG lemezt. Ez legyen a legnagyobb probléma az életben.
06. Misotheist - Vessels by Which the Devil Is Made Flesh
A norvég bm szcéna látszólag él és virul, sok lemez jött ki idén is. Ezek sajnos minden újító elképzelésnek, változatosságnak híján vannak. Annyira még ez az év sem volt rossz, hogy az x-edik teljesen felesleges Darkthrone, vagy Darkthrone-t koppintó lemezre pazaroljam az időmet. Ez a Misotheist teljesen más, zeneileg inkább a Deathspell Omega féle orthodox vonalhoz áll közelebb, de a norvégokra jellemző monomentalitást, vadságot sem nélkülözi. 3 hosszú szám, ebből talán az első üt a legnagyobbat.
07. Solbrud – IIII
Ezt a zenekart sem ismertem korábban, ez pedig már a búcsúlemezük. Ez is egy hosszú távra szóló lemez: a négy zenész külön szerezte a saját részét a dupla albumon, amik tényleg hallhatóan elkülönülnek hangulatilag. Az elmélkedős, lassabb részek az In the woods-ot és a korai Solstafir-t idézik, a durvább, monoton darálások a Burzum-ot, a leggyorsabbak meg a Weakling-et. Nagyon érdekes, értékes lemez.
08. Forndom – Moþir
A tavalyi akusztikus, zongorás album is gyönyörű volt, ez is az.
09. Akhlys - House Of The Black Geminus
Ekörül az amerikai zenekar körül is elég nagy a hírverés már évek óta, de ez volt az első lemezük, amivel közelebbről megismerkedtem. Ez itt a legpusztítóbb, indusztriális aláfestéssel megtámogatott black metal, nekem mindig az Insidious c. horrorfilm démoni jelenetei jutnak eszembe róla, a júliusi koncert is ezt az érzetet erősítette.
10. Horna – Nyx
A Horna is nagy múltra visszatekintő zenekar, és bár közel sem tekinthetők progresszívnak, zeneileg elég változatos az életművük. Shatraug régebben is nagyon jó riffeket írt, szerencsére most is brillírozik a dalszerzői fronton.
11. Panzerfaust - The Suns Of Perdition Chapter IV
A ciklus 2. lemezével ismertem meg a zenekart (akkortájt adtak egy lehengerlő koncertet még a régi Dürerben az Uadával együtt). Akkor kezdődött a Mgla majmolása zeneileg és külső megjelenés (maszkok) szempontjából is, de ez a zenekar már akkor kitűnt durvaságával. Ez az új lemez is nagyon súlyos, és szerencsére zeneileg is változatos.
12. Spectral Wound - Songs Of Blood and Mire
Szintén kanadai zenekar, akik a tipikus quebecois black metal-tól elmozdultak egy közérthetőbb, dallamosabb, kevésbé karcos irányba.
13. Mother of Graves - The Periapt Of Abscence
Bár nagyon fárasztanak a stílusgyakorlatok, ez a zenekar egy nem annyira nyilvánvaló stílushoz nyúlt vissza, nevesen az angol death-doomhoz, keverve a 90-es évek elejének dallamos svéd death metaljával. Nem írok zenekarneveket, a lényeg a nagyon jól eltalált riffeken van, és a hangulatilag és sebesség, illetve hangszerelés szempontból is változatos dalokon.
14. Aara – Eiger
Egy viszonylag fiatal svájci bm zenekar legfrissebb albuma, ezúttal fantasztikusan eltalált hangzással megtámogatva. A tematika gondolom az 1936-es hegymászó tragédia, amiről könyv és film is készült.
15. Monolithe - Black Hole District
Nagy név funeral doom stílusban, de most bevettek egy Labrie-re és Garm-ra emlékeztető hangú énekest, és a zene is dinamikusabb lett. Ha lenne időm, érdemes lenne a koncepciónak is utánanézni.
16. Spectral Voice – Sparagmos
Blood Incantation tagok társzenekara, anno a Robotban is együtt adtak koncertet. Durva amerikai death/doom a dISembowelment és az Evoken nyomdokain. Jövőre elvileg lesz új Evoken lemez, már nagyon várom!
17. Gjendod – Livskramper
Erről a norvég zenekarról eddig még nem is hallottam, pedig a korábbi lemezeik is jók állítólag. Tipikusnak mondható norvég dallamos black metal, a dallamvezetés engem leginkább a korai Ulver, Kvist lemezekre emlékeztet, de szerencsére csak halványan. Szerencsére a norvég vonalra jellemző egyéniségre törekvés, és az erős gitártémákra egyből kiérezhetők.
18. Siculicidium - A halál tengely
A zenekar két albumot is kiadott idén, ez a metalos lemez. Nagyon sajátos, misztikus zene, néha a korai Carpathian Forest, meg a Tormentor hangulata kapott el hallgatás közben. De van itt olyan nemzeti rock-os dal is, amitől nem kap el a hányinger, mint hasonszőrű társaitól…
19. Dödsrit - Nocturnal Will
Dallamos death/black metal d-beat-es tempókkal. Ez utóbbi stílust nem ismerem, épp ezért kaptam fel a fejem erre a lemezre. Nagyon jó gitártémák, sőt szólók vannak a hosszú számokban!
20. Blaze Of Perdition – Upharsin
Lengyel zenekar, többször láttam már őket koncerten, ez a mostani lemezük talán a legpusztítóbb mind közül.
Koncertek:
- Mayhem
- Tool
- Ulcerate
- Akhlys
- Bruce Dickinson
