Kedves Csinovnyik,

nem éreztem támadásnak egyáltalán az írásodat, már csak a stílusa miatt sem.
Gondoltam, hogy meg fogom kapni ezt a kérdést teljesen jogosan:"vajon tényleg az a jó a gyerekeknek, ha szüleik, akik egymást nem szeretik, együttmaradnak, elhidegülten, miközben lopott pásztorórákon máshol keresik a boldogságot?"
Biztos, hogy nem ez a legjobb megoldás, nem is próbálom ámítani magam, hogy nálunk minden teljesen jó és úgy történik, ahogy kell, csak törekszünk rá. S persze sokszor hibázunk is.
De lenne nekem is egy kérdésem ezzel kapcsolatban:
Szerinted melyik a szerencsésebb helyzet két 6 ill 8 éves gyereknek?
1 első eset amit leírtam és kifogásoltál
2 Elvált szülök, a gyerekek pedig egynástól elszakítva ki-ki új apukával új anyukával egymással csak hétvégenként (vagy ha elköltöznek még akár ritkábban) találkozva?
Nem gondolom, hogy bármelyik ideális lenne. Szerintem itt két rossz közül lehetett választani és Ők a kevésbé rosszat választottak a gyerekek oldaláról nézve.
Hogy igazuk volt-e azt viszont már nem a mi dolgunk eldönteni szvsz lehet, hogy az lesz amit Te mondasz és pont ez lesz a rossz a gyerekeknek, de ez már a jövő zenéje. Szvsz a gyerekek szeretete és boldogságuk látványa elég lehet ahhoz, hogy a szülök együtt tudjanak maradni. Furcsa, ez csak személyes vélemény, de nekem úgy tünt, hogy azóta jobban megértik egymást. :)
Hogy képmutatás lenne? Miért? Ez nem titok, mindenki tudja. Egyszerűen egyikük sem akarta a gyerekeket egy válási procedurának kitenni. Miért képmutatás ez ?
Abban egyetértünk, hogy a gyerek nem hülye csak kicsi. Mégis azt hiszem, hogy majd amikor felnőnek és a szüleik elmondják nekik ezt, akkor meg fogják érteni, hogy az Ő érdekükben tették. Aztán lehet, hogy tévednek.... Ha úgy is lesz, hányszor megtörtént ez már mindannyiunkkal :)

Tisztelettel
Sir