Az rendben van, hogy a kutya fél a szokatlan ricsajtól, elvégre ő honnan tudná, hogy mit jelent a szilveszter. :) De valóban, a gazda felelőssége és kötelessége, hogy megnyugtassa az állatot és vigyázzon rá. Pl. ilyenkor ne a gyerekkel meg a negyvenkilós nagymamával küldje le pisilni a nagytestű kutyát, ne engedje le a pórázról. Vagy éppenhogy vigyék el nyugis, erdei sétára, olyan helyre, ahol száz százalék nincs durrogtatás.

Amikor nézem a sok elveszett bodri kiíirást másnap, mindig eszembe jut a barátnőm, akinek egy ideggyenge, viharparás mentett kutyája volt, szegény már az esőradarral kelt és feküdt, mert ha leesett a légnyomás, a kutyájának nyugtatót kellett beadnia, és még úgy se volt biztos, hogy nem fog tombolni félelmében. Na, ő minden évben, amíg a kutya megvolt, az apukája irodájában, egy kihalt ipartelep közepén a pusztaságban szilveszterezett. Nekem ez az etalon kutyatartásból.

Amúgy is: az életben a legtöbb problémára szokott megoldás lenni, és akkor azzal élni kéne ahelyett, hogy másokat "nevelgetünk", ami szvsz amúgy is reménytelen és ritkán hoz megoldást. Mondom ezt úgy, hogy életemben petárdához, tüzijátékhoz vagy hasonlókhoz nem nyúltam, kivéve a szülinapi tüzijátékgyertyát és a csillagszórót.