Eötvös Lorándot nem azért tiszteljük, amiben tévedett, hanem amiben igaza volt. Mint ahogy Albert Einsteint se azért tiszteljük, amiben marhára tévedett (EPR paradoxon), hanem amiben igaza volt.

A tudomány nagyjai nem voltak tévedhetetlenek (mint ahogy azt magáról a puszipajtásod a mémkuruzsló hiszi), és nem is tekinti őket a tájékozott közönség ájult csodálattal, mint ahogy te hiszed hogy ájult csodálattal nézi bárki is Einsteint vagy Newtont. Tudtad például, hogy Newton bibliai alapú számmisztikával meg prófécia-értelmezésekkel is foglalkozott? Na ebben qrvára nagyot tévedett. De mi a kalkulusért és a mechanikáért tiszteljük és nem az alkímiai meg a teológiai tévedéseiért.