Máté az evangéliumában egy csillagról tett említést, ami úgymond a "napkeleti bölcseket" (Háromkirályokat, mágusokat, etc.) vezette el az újszülött Jézushoz:

 

 

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe és azt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kellett megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: "Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt. Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és azt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük mennt mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy nem menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba." (Máté 2,1-12)

 

Rengeteg inkoherens interpretáció látott napvilágot ezzel a csillaggal kapcsolatban is, melyekre időpocsékolás lenne kitérnem. Jézus születése és kereszthalála egy kozmikus misztériumra lett tudatosan felépítve és a "napkeleti bölcsek" ennek voltak a főszereplői. Egy nagyon fontos információval szolgál számunkra a Magyar Katolikus Lexikon:

 

"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk" [9]

 

 

Ez a mondat nem kevesebbet állít mint azt, hogy a "napkeleti bölcsek" nem csak Jézus "tiszteletére" jelentek meg születésekor, hanem ugyanezt tették a ∼272 évvel korábban "világra jött" Mithrász esetében is. Egyes magyarázat szerint Mithrász egy barlangban született (mások azt állítják, hogy egy sziklából...) egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek; a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; a három "mágus" is jelen volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba; a gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott [10]:

 

(forrás: [11])

 

 

Ezekből értelemszerűen arra következtet az ember, hogy a "napkeleti bölcsek", akik többek között Mithrászt és Jézust egyaránt meglátogatták születésükkor és ugyanazon ajándékokkal kedveskedtek nekik, nem lehettek hús-vér emberek...

 

A napkeleti bölcsek számát illetően evidens módon az általuk adományozott ajándékok (arany, tömjén és mirha) szolgálnak kellő felvilágosítással. Annak ellenére, hogy ezt Máté nem hangsúlyozta így ki, már az ókeresztény teológus, író és egyháztanító Órigenész (i. sz. 184 - 254) is azt nyilatkozta, hogy hárman voltak [12].

 

Az arany (ami a Napot szimbolizálja), a tömjén és a mirha nemcsak Mithrász és Jézus születésével kapcsolatos, ugyanis az egyiptomi mitológia rejtélyes tűz és napmadárának, a főnixnek (Egyiptomban: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοινιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél : kerkes) halálával is. Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében arról ír, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban [13]. A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár válik. Ez valójában egy örökké tartó és periódikusan ismétlődő asztronómiai történéssorozat.
A véleményem szerint a főnix a Schemhamphoras kozmikus forrásait jelképezi, az "önégetés" pedig akkor valósul meg, amikor az ezeket felépítő égitestek együttállnak ∼136 illetve ∼272 évenként. Ezek az alkalmak a főnix halálát eredményezik, de ezt követően mindig "feltámad hamvaiból". Az eddigiekből az következik, hogy a főnix élete folyamán negatív szellemi hatású, de halálakor megtisztul a Napban.

 

 

A Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek a Mars periódusából adódán minden esetben két alkalommal állnak együtt a zodiákusban ∼2 év eltéréssel. Így volt ez Jézusnak az i.e. 8.02.10-én történt születése esetében is, ugyanis i.e. 10.02.03-án az említett égitesteknek már megvalósult egy kevésbé szorosnak tekinthető konjunkciója.

 

Máté elmondása szerint (2,16-18) Nagy Heródes Betlehemben és annak környékén megölette a fiúgyermekeket 2 éves korig feltételezhetően abból a meggondolásból, hogy biztosan megszabadulhasson attól a gyermektől, aki esetleg a jövőben veszélyt jelenthet leszármazottjai uralmára. A Magyar Katolikus Lexikon alábbi mondata is csak azt itt leírtak tükrében értelmezhető:

 

"A 2 éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a →betlehemi csillag feltűnésének ideje segített (2,7)." [14]

 

 

A három "napkeleti bölcs", akiket egy nyolcágú csillag vezetett el az újszülött Jézushoz, valójában nem hús-vér szereplőként vannak jelen Máté magyarázatában, hanem Gáspár, Menyhért és Boldizsár a Mars, Szaturnusz és Uránusz planétákat személyesítik meg, melyek az ormuzdi konstellációk résztvevőiként a Nap mögött felsorakozva garantálták, hogy a gyermek bűntelenül jöhessen a világra.

 

A "napkeleti bölcsek" napkelet felől érkeztek és értelemszerűen napnyugat felé távoztak, "más úton tértek vissza hazájukba" (Máté 2,12) a Föld tengely körüli forgásából adódóan.

 

A nyolcágú "betlehemi csillag" nem egy égbolton megfigyelhető valóságos csillag, hanem a már említett a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek szorosabb együttállásainak zodiákusban elfoglalt helyeit időrendi sorrendbe összekötve kapjuk meg ezt a nyolcágú csillagot. Részletesebben erről ITT.

 

 

[9] Magyar Katolikus Lexikon - Háromkirályok
[10] - Alm, Richard von der:  Theologische Briefe an die Gebildeten der deutschen Nation, Zweiter Band - Leipzig, 1863, S. 492-494
- Bohlen, P. von (*Professor): Das alte Indien, mit besonderer Rücksicht auf Aegypten, Erster Theil - Königsberg, 1830, S. 258
- Malten, H. Mr.: Neueste Weltkunde, Dritter Band - Frankfurt a. M., 1844, S. 146-147
- Nork, Friedrich: Mythen der alten Perser als Quellen christlicher Glaubenslehren und Ritualien. Nach den einzelnen Andeutungen der Kirchenväter und einiger neuern Gelehrten zum Erstenmale systematisch aneinandergereiht - Leipzig, 1835, S. 81
- Nork, Friedrich: Die Weihnachts- und Osterfeier erklärt aus dem Sonnencultus der Orientalen - Leipzig, 1838, S. 30-32
- Nork, Friedrich: Etymologisch-symbolisch-mythologisches Real-Wörterbuch zum Handgebrauche für Bibelforscher, Archäologen und bildende Künstler, Zweiter Band - Stuttgart, 1843, S. 34
- Nork, Friedrich: Etymologisch-symbolisch-mythologisches Real-Wörterbuch zum Handgebrauche für Bibelforscher, Archäologen und bildende Künstler, Dritter Band - Stuttgart, 1845, S. 174
- Sepp, Johann Nepomuk (*Professor): Das Leben Jesu Christi, Erster Band - Chronologie des Lebens Jesu - Regensburg, 1853, S. 198/200/209
[11] Nork, Friedrich: Mythen der alten Perser als Quellen christlicher Glaubenslehren und Ritualien (Leipzig, 1835)

[12] - Origène: Origenous Ta heuriskomena panta - Paris, 1733, S. 98
- Origenesis, Adamantii - Opera Omnia - Wirceburgi, 1783, S. 262
[13] - Clementis Romani: Ad corinthios epistula - Lipsiae - Leipzig, 1870, S. 61
- Münter, Friedrich (Bischof u. Professor): Sinnbilder und Kunstvorstellungen der alten Christen - Altona, 1825, S. 96
- Pál, József: Szimbólumtár - Budapest, 2001, 124-125. old.
[14] Magyar Katolikus Lexikon - betlehemi gyermekgyilkosság

 

Folyt. köv.