Hát a facebookján. Erről szokott bregyogni, hogy pénzért ír ajánlókat. Csak korábban úgy gondoltuk, hogy átveszi őket, nem pedig, hogy tőle származnak. Ez az úgynevezett kultúrnapló.

 

Jaj, amúgy az LMBT rovatban meg megint Péterfyről bubog, hogy ráfeküdt részegen az írótáborban.

 

"Nem bűn, dehogy! Nincs semmi. Mint ahogy nem bűn az sem, ha az írótáborban fel- és bejön a szobámba és rámfekszik a híres, részeg író."

 

A Jóisten áldjon meg, rusony! Nem, nem bűn. Ciki? Igen. Kellemetlen? Igen. Ki kell rúgni onnan? Igen. Másnap is le kell baszni? Igen. De undorító, hogy ezt egybemosod a pedofíliával, a 15 évesek két pár cipőért szopatásával, vagy éppen a metoo-val. Azok bűnök. Részegen rossz ágyba befeküdni nem az, hanem egy gimis osztálykirándulás, csak a gimi évei alatt rád nem mászott senki, így sosem tanultad meg kezelni.

 

Az meg különösen ocsmány, hogy PNÉ kommentjének levágta a második, lényeges felét, amiben pont arról ír, hogy annak ellenére, hogy törvényileg szabad, teljesen elítélendő, és el is ítéli. Így hazudsz szokás szerint, te agyontraumazitált, te.

 

A rusony ezt az egészet kivágta a kommentből, hogy azt sugallja, PNÉ szerint rendben van a szexuális zaklatás:

 

"De elmondom, mit érez emlékeim szerint egy kamasz, jelen esetben igaz, hogy lány (rólam van szó) és a lányoknak ezt természetesen évezredek óta el kell viselnie, a lányok verbális zaklatóiról senki nem ír felháborodottan, akik ezeket az ajánlatokat emberemlékezet óta lányoknak teszik, azok láthatatlanok. Mert a lányok csak lányok, nekik ezt el kell viselniük. Szóval elmondom, mit éreztem én 11 (!!!) éves koromtól egészen fiatal felnőtt koromig, amikor verbális ajánlatot kaptam mindenféle szexuális tevékenység elvégzésére. Nem, nem vicces. Nem, nem az van, hogy mivel csak szóban történt, igazából meg sem történt. És nem, nem az van, hogy ugyanmár felejtsd el. Mert az van, hogy soha nem tudom elfelejteni. Soha nem tudom megbocsátani azoknak a férfiaknak, akik úgy gondolták megengedhetik maguknak, hogy ajánlatot tegyenek. Akik úgy gondolták, hogy ez vele jár a női léttel, inkább örülnöm kellene, ebből is látszik, hogy megnőttem. Hogy szépen kerekedik már a cicim. Hogy kész nő lettem pár nap, hónap, év alatt (ez választható, kivel milyen gyakran találkoztam). Ezek az emberek úgy gondolták, hogy tehetnek ajánlatot egy gyereknek, egy kiskamasznak, egy fiatal lánynak. Azt gondolták, ez rendben van, mert nekik ez jár. Hogy ezek az emberek mit tettek velem? Tizenévesen elvették tőlem azt a reményt, hogy önmagamért kedvelhető, szerethető vagyok, mert azzal kellett szembesülnöm, hogy a kedvességükért kértek volna azért cserébe eztazt. Persze nem rögtön, előbb nyilván csak simán kedvesek voltak, kitüntettek a figyelmükket. (Évekig magam hibáztattam, amiért nekem lehetett ilyeneket mondani, amiért ki merték ejteni a szájukon a mocskos ajánlatokat, és amiért nem ütöttem haraptam azonnal. Később megtanultam. De az a pár év kitörölhetetlen.) Tanárok, szomszédok, szüleim munkatársai, rokonok, barátnőim apjai. Hát én most azt mondom, szégyelljétek magatokat. Akkor is, ha csak egy nő vagyok, ha nem vagyok fontos. De azt gondolom, akik fiúkat használnak vagy nekik tesznek kéretlen ajánlatokat, azoknak is a szégyen jár. Akkor is, ha nem bűncselekmény. Akkor is, ha elévült. Szégyelljék magukat, de, ha nem teszik, én akkor is megvetem őket. Az összest. Mindet. Nem érdekel, hogy lányokkal, vagy fiúkkal próbálkozott, próbálkozik. A megvetésem mindannyiuké."