Ami nekem szembetűnő volt ezen a meccsen is, az az, amit igazából hosszú évek óta, minden magyar pályán, minden csapat ellen vagy javára, szerintem konzekvensen nagyon rosszul fújnak a szürkéink: ez pedig a betöréses kettő plusz egyek témája.

Hárompontos vonalon a védő, előtte a támadó, beüti a védő mellé, ott jön egy kis fault, még kettőt lép a támadó, le is üti közben esetleg, aztán felveszi a labdát, akár még egyet lép vele, majd bedobja a ziccert - sok esetben a 0,5-1,5 másodperccel korábban érkező sípszó miatt besegíteni már nem jövő védőcenter mozizása közben. Ítélet? Jó a kosár! Hát meg az anyukáját, azt. Külön vérlázító, amire ezen a meccsen is volt példa, hogy a hasonló szituációban a játékvezető megvárta, hogy a dobáskísérlet célt ér-e és csak utána mutatta, hogy nem dobás közbeni a fault és bedobással kell folytatni. Ezt ugye azonnal kéne jelezni.