Az ember, amíg él remél. Ha már nem remél, az nem élet, hanem agónia, amikor a lélek elhagyni készül a testet. Európában is szunnyad egy szupervulkán, ami bármikor kitörhet, mégsem mennek el fölüle az emberek, inkább ellepik a migránsok. Azt remélve, hogy lesz pár jó évük, amikor a nélkülözést felváltja a jobb élet. Hiába tudjuk, hogy halandók vagyunk, véges a világ léte is, az élet olyan jó dolog a nemléthez képest, hogy az utolsó pillanatig is ragaszkodunk hozzá. Aki nem ezt teszi, annak megbomlott az elméje, vagy az utolsó jótéteménye az emberek számára.