"Sok az "én már nem" kezdetű gondolat, mintha belefáradt volna saját magába."

Én ezt nem egészen így értelmezem.

Ez a sok 'én már nem...' inkább azt a folyamatot mutatja, ahogy hullik le róla a szocializáció és civilizációs máz, és egyre jobban megmutatkozik a vegytiszta nárcisztika. Erről szól ez, hogy ő már nem akarja fenntartani az emberi mivolt látszatát sem, hanem szabadjára engedi a benne feszülő torz érzéseket és indulatokat.

Ezt támasztja alá az is, hogy ezekről elégedetten és büszkélkedve ír, fejlődésként adja elő. Pont, hogy nem saját magába fáradt bele, hanem a színlelésbe. És most kezd egyre inkább saját maga lenni :-/