Kedves reen,

Nincs éles határ hardver és szoftver között még a számítástechnikában sem, embernél meg pláne. (egyébként sem szeretem, ha az emberi agyat kompjuterhez hasonlítják, de ez legyen az én bajom :-))
Vagyis, ha a hardver sérül, sérül a szoftver is, a megváltozás okainak területére nehéz így rámutatni. Agyunkban hol nincs "szoftver"?

Ha a limbikus rendszerről tudsz valamiféle jó forrást, szívesen veszem.

Érzelmi hullámzás: oknélküli jókedély és oknélküli levertség váltakozása.

Valóban, úgy gondolom, hogy a "magasabb rendű" érzelmek kialakítása kondicionálással - mechanikaival - nem lehetséges. Azt egy taslával el lehet érni, hogy a gyerkőc ne viháncoljon a temetésen, de az illendő viselkedés még nem érzelem (nem feltétlenül a téma felett érzett érzelem).
Vagy, ha valakinek azért tetszik valami, mert unos-untalan azt mondták neki, nem kiforrott szépérzékre vall.

A definíció: az igazi ézelem szerintem nem értékel, ami értékel az már a "józan ész". Az igazi érzelem nem tud leírni (s őt sem lehet leírni, megfogalmazni), az egy lebegő állapot, ebből a lebegésből előbb-utóbb elbillen valamerre (muszáj, mert tartós fokozott érzelmi állapot életképtelenné tesz, nem tudsz figyelni), de mivel az emlékezet őrzi, a tudatos cselekvésbe beáramolhat, késztethet alkotó cselekvésre, vagy ellenkezőleg, tehet pusztítóvá, vagy beteggé.

Jó, hogy tisztáztad: az érzelem és érzelmi élet valóban nem egy dolog. Laikusként azt mondom viszont, hogy maga az érzelem (egy ága) is megszűnhet. pl.: szenilis öregek csak vigyorognak, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Persze itt szervi okok is vannak, de lehetséges, hogy a szervi okok okozzák az emlékek lepusztulását, s eme emlékhiányok eredményezik "optimizmusukat". (Analógia(?): ahogy felejt az ember, idővel az emlékek megszépülnek.)

Igen, a fantázia tulajdonképpen teremtés a semmiből (nem feltétlenül van neki logikai alapja, tehát gyökere), ezért hatványozottabb az "érzelemteremtő" képessége. Sétáltál már éjszaka sötét erdőben, egyedül? Ha nem, próbáld ki!
De a valós világ is hat, kell, hogy hasson, akire nem (vagy rosszul értelmezi) az nem a földön jár. Oda pedig olykor-olykor vissza kell ereszkedni. :-)

"A pszichiáter akkor tévedi a legnagyobbat, ha nem állapít meg semmit!" Dr. Bubó