"Amit Gödel talált, az egy korábban elképzelhetetlen világegyetem lehetősége. Az általános relativitás egyenletei különféle módokon oldhatók meg. Mindegyik megoldás valójában egy modellje annak, milyen lehet a világegyetem. Einstein, aki filozófiai alapon hitte, hogy az univerzum örökkévaló és változatlan, toldozta-foltozta az egyenleteit, hogy ilyen modellt eredményezzenek – ezt később „legnagyobb baklövésének” nevezte. Egy másik fizikus (történetesen egy jezsuita pap) olyan megoldást talált, amely megfelel a véges múlt egy bizonyos pillanatában született, táguló világegyetemnek. Mivel ez a megoldás, amely Big Bang modellként vált ismertté, konzisztens volt a csillagászok által megfigyeltekkel, úgy tűnt, ez írja le a tényleges kozmoszt.

De Gödel az Einstein-egyenletek egy harmadik fajta megoldásával állt elő: ebben a világegyetem nem tágul, hanem forog. (A forgásból származó centrifugális erő tart vissza mindent attól, hogy a gravitáció ereje alatt összeroppanjon.) Egy megfigyelő ebben a világegyetemben azt látja, hogy minden galaxis lassú forgást végez körülötte; tudja, hogy a világegyetem forog, és nem ő maga, mert szédülést nem érez. Ezt a forgó univerzumot az teszi valóban furcsává, hogy – amint Gödel kimutatta – geometriája összekeveri a teret és az időt. Ugyanis Gödel univerzumának a lakója kellően hosszú űrhajó-körutazással saját múltjának bármely pontjára vissza tudna térni.

Einstein és Gödel - miről beszélgettek sétáik során? (részletek) - Tudomány / Science