Vezércikket közölt az Economist, amelyben meglehetősen borús képet festettek Franciaország és az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli gazdasági teljesítménye és politikai fontossága kapcsán. Az a nagy helyzet – a cikk szerint – hogy a mostani francia eseményeknek egész Európának intő jelként kéne szolgálnia.

 

Franciaország 110%-os GDP-arányos adóssága, az alig 1%-os gazdasági növekedés, valamint a 6%-os költségvetési hiány mind arra utalnak, hogy a helyzet csak romlani fog.

Az instabil politikai helyzet sem segít. A Nemzetgyűlésben egyetlen pártnak sincs többsége, így Franciaországot rövid életű kisebbségi kormányok sorozata fenyegeti. A reformok elakadnak, és még az új választások sem jelentenek megoldást, hiszen „nincs garancia arra, hogy bármely párt vagy koalíció többséget szerezzen” – figyelmeztet a cikk.

 

Egy ambiciózus brüsszeli reform elképzelhetetlen, ha Franciaország és Németország nem vezeti a folyamatot”  – jegyzik meg, s azzal támasztják alá, hogy a választók immáron azoknak hisznek, akik

 

a) „szélsőségek”,

b) „az elégedetlenség szításával próbálnak hatalmat szerezni”

 

 

– magyarán igyekeznek javítani a helyzeten az által, hogy legalább kimondják a létező gondokat.

 

Azért ízlelgessük:

 

„az elégedetlenség szításával próbálnak hatalmat szerezni”

 

Ezt a jó francia ballibek mondják, hogy az elégedetlenség szítás nem jó dolog?

Most akkor a jó magyar ellenzék dőljön a kardjába, mert 14 éve egyebet se csinál, mint az elégedetlenséget szítja ?