A gond az, hogy egy mássalhangzó mellett (előtt, után) nem csak kiejtést segítő hang állhat, hanem elsősorban jelentéssel bíró. Így az ősgyök nem a magánhangzós változat, hanem simán a mássalhangzó. Jelen esetben a T. Ezt  - ha technikai kérdést csinálunk belőle - jobb, ha TÉ-nek mondjuk, mert ez a sztenderd kiejtése ennek a hangnak, és T-nek írjuk, így kevesebb okot ad a félreértésre.