"Egy  növényzettől,  stb. megtisztított,  közlekedésre alkalmas sáv"

 

 

Hát épp ezt mondtam,  az ÚT  helyét ki kell ÜTni,  ahogyan  az ösvény másik neve is azért  CSAPÁS,  mert a helyét  kicsapkodják vagy az emberek,  vagy  az erdőben élő vadállatok.   

 

Minden ÚT  egy ÁT,  ÁT-kelő,  ÁTjárásra létesített.    De kismillió ilyen mássalhangzó hangvázkapcsolatos szópárunk/hármasunk/többesünk létezik,  ez a magyar nyelv egyik természetes nyelvképzése.   

 

Ugyanígy az ÍV  szóhoz köthető az ÖV  meg az ÉV  is.   Ebből az alapból származik,  és ez ad nekik értelmet.

 

De még az AVUL  szó is közvetve,  ami közvetlenül már az ÉVÜL  szóból érthető meg.  Hiszen ami elAVUL  az másképpen ELÉVÜL,  az  ÉV  fogalmából érthető meg az  AVULÁS  az éV-től  különváló és  önállósodó  szavunk.   Aki ezeket  a frappáns szóképzési módokat  nem veszi figyelembe,  sőt még tagadja is,  az nem fogja rendesen érteni a nyelvünk szavait egészében.  

 

HŐ hatás ösztönszavai :    HŐ,  HÓ,  HŰ,  HI(deg),   ez is egy  "csomag"  például.   

 

De még egy  ÉS  meg egy IS  szó  is  nyilvánvalóan rokonok,  nem csak értelmileg,  hangtanilag is jól láthatóan.  Gyakran akár szövegkörnyezetben még cserélni is lehet akár.   Persze már különvált önálló szavak.      Vagy  kapcsolódóak :  TÁV  szó és a TÉV(ed)  is.   Meg a TOVA  is.   TOVÁBB  és TÁVOLABB  is  szinte ugyanaz. 

 

Szerintem a  TŐ(V)  szó is a képbe illik,  viszont a TŰ  szerintem is más,  mert ez utóbbi  már ösztöni hangutánzó  reakciót jelenít meg,  azaz  fix alakban kell emiatt mondani,  ahogyan egy U-GAT  szó  sem lehet pont ezért  másképp mondani,  mondjuk  Á-GAT  formában,  mert a kutya nem  Á-kat  szövegel  hanem  Ú-kat  szövegel...