"Egyébként minden ÁT  egy ÚT  ha jobban belegondolsz,"

No, épp az előbb írtam tanulságul a felszínes, látszatra adó megállapításra példát. Ez is ékes példája annak.

Gondoljuk csak újra ezt a megállapításod:

Mi is az ÚT?

Olyan kellően széles akadálymentes sáv, ahol személyek, tárgyak haladhatnak. Más szóval: Egy növényzettől, stb. megtisztított, közlekedésre alkalmas sáv.

Nyilván fizikailag is létező valamiről van szó.

Mi az ÁT?

Van ennek bármilyen fizikai megnyilvánulása? Nincs, mert egy határozószó, mint az alá, mellé oda, be... A logikád alapján ez mind egy-egy egy út... - Csak járni nem lehet rajta...

Miért?

Mert ez a szó csak a cselekvés irányára vonatkozik, olyan irányra, mely kikerüli, vagy más módon "legyőzi" az akadályt, az ÚT pedig arra a helyre, ahol a cselekvés zajlik, vagy csak ennek lehetősét biztosítja. (Az ÚT akkor is ÚT, ha senki nem közlekedik rajta, de ha akar, megteheti.)

 

"Ez még a nagyon régi ősiségben különválhatott és azóta már hosszas  külön  fejlődési ÚT amin ÁT-mentek..."

Tehát nem az úton mész, hanem keresztben haladsz át rajta (nem úton, hanem árkon-bokron...). Igazolva, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz.

 

Megint belestél abba a hibába, amibe oly sokszor: A szónak - jelen esetben - elvont értelmezéséből indultál ki, ahol már nem valós, fizikai utat jelent, hanem attól elvonatkoztatott jelentése van. Pl életút, utamat járom, jó úton haladok a megoldás felé... De még ez sem egyezik tartamát illetően az ÁT szóval. Az ÁT szó a hová kérdésre ad választ, tehát irányt jelöl meg, az ÚT pedig arra a sávra utal, amin jársz akkor is, ha azt elvont formában értelmezed.