"1:  A tájnyelvi  szavak valóban sok esetben segíthetnek  mai megfejtésekben.   De  külön kell  választani  a rontott hangalakokat  az akcentusbeli  eltérésektől.  Nagyon nem mindegy  melyikről van szó."

Ebben végül is igazad van, de azt tudni kell, hogy egy adott nyelvben az akcentusok nem rontások, hanem nyelvi változatok, hiszen azok is az adott nyelv termékei. Rontásról akkor beszélhetünk, ha valaki egy idegen nyelvből vesz át szavakat, s azokat a saját kiejtésére, saját beszédstílusához igazítja, Ebben az esetben a hangok jelentése már nem biztos, hogy azonos marad a rontott szóban. (nem mindig egyezik meg az átvevő nyelv hangjainak jelentésével) Lásd wellness, amit mi nem W-nak hanem magyarosan, V-nek ejtünk; vellnessz. vagy: mágus, amit az arabok kb. így ejtenek: mazsúszn. Fon. írással "majus"

Ugyan ez a szó a finnben "maaginen", a franciában "mage" (kiejtve; mezs), a görögben "mágos",  a tibetiben "mgus"...

 

"2:  A "menjünk"  "mennyünk"  kiejtése pusztán csak egy természetes  összeolvadása az egymást követő NJ  hangoknak,"

Így van. Ez az összeolvadás egy valamekkora csoport nyelvi szokása, éppen úgy, mint a MELLOCSOL. Itt a G hang olvadt össze a mögötte levő L hanggal. Feltehetően a palócok is MEGLOCSOL-t írnak, s náluk is csak a kiejtésben van hasonulás.

 

 "a  GL  jól beszélhető"

Az NJ is, a TJ is, ha odafigyelünk a kiejtésre.

 

"A "MÖGLOCSOL"  max.  egy kicsit az ember fülét bánthatja,"

Már, akiét... Nekem speciel kifejezetten tetszik, mivel sokkal színesebb tőle az egyébként E-hanggal teletűzdelt "mekegő" mai nyelvünk.

Hallgattál már szögediesen beszélőt? Mert én igen, és sokkal szebben hangzott az ő szájából a nyelvünk.

Tudatosan használom a FEL helyett a FÖL változatot, s ahol tehetem, az E helyett Ö-t írok/mondok...

 

"3 :  Magyar nyelvben  a latin-magyar hibrid  írás  idején minden egyes  V  hangú  szavunknak volt W  írása is,"

Ez egy más kérdés, erre nem is igazán szoktam hivatkozni, mert a korai latin betűs átírások meglehetősen zavarosak.

Mondok egy példát: Ha az angol kimondaná mondjuk az újságíró szót (journalist) és ezt "magyarul" leírná valaki a kiejtés szerint, akkor kb. a következőt olvasnánk: dzsőnöliszt.

Ha ezt az angol elé tennéd, úgy nézne rá, mint borjú az új kapura, és halvány gőze sem lenne arról, mi van oda leírva, nem ismerne rá a saját kimondott szavára.

Valahogy így nézhetett ki (és valóban így is néz ki a a korabeli szövegek szerint)  a latin betűkkel írt magyar nyelv is...

De itt nem erről van szó! Hanem egy ősi hangunk a W létezésének bizonyításáról, amit nem csak a palóc, hanem a sztenderd nyelv is megőrzött.

 

"Az U  nem V  és a V  nem U,  ezeket  csak a  latin nyelv keverte  összevissza írásban,   ezt kéne már felfogni végre..."

Ezen nincs vita közöttünk, szerintem sem ugyan az a két hang, soha nem is állítottam. Csak azt, hogy nekünk az U és a V mellett /között volt egy - valószínűleg már kihalófélben levő W hangunk is, amit az átvett latin betűkészlettel mi vagy U-nak, vagy V-nek írtunk/írunk Néha W-vel írták. Lásd: korábban még írtunk/ejtettünk zárt E hangot, mára viszont kihalt.

Jó példa erre a DARU szavunk és annak ragozása.

Az egyik jelentése egy madárfaj, ezt a szót úgy ragozzuk: darvas.

Másik jelentése: emelőgép. Az "emelőgép" jelentése alig pár száz éves, akkor már U-val írtuk ezt a szót. Ennek viszont már a mai U véghangnak megfelelően darus a ragozása.

Na, most, ha a madárra vonatkozó szavunk is U hangra végződött volna, ma  úgy ragoznánk: darus. Ugye, világos?

De miután W-re végződött, (DARW) aminek hallása a V hangra emlékeztet, (weekend-víkend) már nem lehetett másképp szabályosan ragozni, mint darvas. Remélem ez is világos...

 

Itt jegyzem meg, hogy a daru (madár) egy igen ősi magyar szó, legalább 4500 éves. A sumer nyelvben DA-RI (akkád DA-RU) szerepel "(végtagokat). hajlítani" jelentéssel.

Rá kell nézni a madár nyakának (végtagjának) "S" alakjára, s máris képben leszünk a két szó rokonságát illetően.

Nem a finnugoroknál kell keresni az eredetet, ahol nincs, hanem ott, ahol van...!!! De akik csak szemellenzővel kutatnak, azok csak abban a szűk tartományban tehetik meg, amit a szemellenző látni enged.

ÚESZ:  "Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) tarəˇw; osztj.  (V.) tarəγ; zürj.  (V.) turi; votj.  (Sz.), (K.) turi: ’daru’ [fgr. *tarɜ-kɜ vagy *tarkɜ: ’ua.’]."

Ezért kellett kitalálni mindenféle hangváltozást, hogy a más hangokból felépített szavakat innen lehessen eredeztetni.

"A *t > d zöngésedéshez vö. →domb, →dug stb." - Írja ugyanott

Külön érdekes a vastagon kiemelt TURI szó, ami valószínűleg a DA-RI valóban rontott változata, hiszen jóval későbbi.

Másik érdekesség a "fgr. *tarɜ-kɜ vagy *tarkɜ:"

Ugye, a daru egy gólyaalakú madár. Lehet, hogy ennek a madárnak a neve a TARKA hiszen tényleg tarka, és nem a szürkéé?... Ezt már sose fogjuk megtudni...

"A magyar szókezdő d a szó belseji r hatására *t-ből zöngésült. A daru ~ darv- tőváltakozás *rγ < *rk hangváltozás alapján magyarázható."

 https://www.uralonet.nytud.hu/eintrag.cgi?id_eintrag=1032

Na. ja... És a fent nevezett FU, és a mai kazah, kirgiz, japán, tatár, mongol, üzbég nyelvekben miért nem változott meg?   A daru ~ darv- tőváltakozásra adott magyarázatról nem is beszélve....

 

E kis kitérő után visszatérve az eredeti gondolathoz:

Nézzünk meg egy-két másik szót is. odú, nedű, keserű, tetű... Hogyan ragoznánk ezeket a szabályok szerint ma? odú-s, nedű-s, keserű-s, tetű-s. Van itt valamilyen kiejtési probléma? - Ugye, nincs... De mi mégis így ragozzuk: odv-as, nedv-es, keserv-es, tetv-es. Elrontottuk volna a ragozást? Kötve hiszem, csak más szabály szerint tettük, mert a szavak végén W hang állott, s annak hallása szerint történt a szabályoknak megfelelő ragozás. Mert ugye, ha V-nek hallott hang állt a szó végén, akkor már nem tehettünk -S végződést utána, mint előbb, hanem csak és kizárólag -AS, -ES toldalékot.

Hab a tortán, a keserű szót kétféleképp ragozzuk: Keserv-es, és keserű-ség. Mint a DARU-t. De nem csak ezt, hanam többet is!

 Hogyan ragoznád ma, szabályosan a TÓ, KŐ, HÓ, LÓ, SÓ, JÓ, TŐ, HŰ, NŐ szavakat?

Csak azt ne mondd, hogy: tavas, köves, lovas, savas, javas, töves, mert kirúgom magam alól a széket....:D

Ezért inkább leírom: TÓ-S, KŐ-S, HÓ-S, LÓ-S, SÓ-S, JÓ-S, TŐ-S(erdő), HŰ-S, NŐ-S

Ugye, az utolsó öt ismert  és használatos is mindkét formában.  (hűs-hűvös, nős- növény, növés,)