"minden ragnak van legalább kétfajta értelme asszem"

Ezt nem tudom megerősíteni, csak azt, hogy sok azonos toldalék különböző jelentésű. Pl a T hang lehet helyhatározó rag és a múlt idő jele is, sőt, műveltető igerag is.

 

-hez hozzá-: 1. hozzámegy, hozzádob, (ige. alanyi v tárgyas) 2. falhoz, fülhöz (tárgy)

 Jó példája annak, hogy egy toldalék (jelen esetben határozórag; -hoz, -hez, -höz) más körülmények között egy szó gyöke. (hoz, hoz-zá)

Eredetileg a közös munka, közös erőkifejtés vezényszava a HÓ, és HÚ ősgyök. Mai formája: hórukk. Így sem a HÚZ, sem a HOZ szó nem a fizikai mozgásra, (a tárgy mozgatására) hanem csak a vezényszó kimondására vonatkozott. Aki kiadta azokat, az HÓ-z-ott, vagy HÚ-z-ott.

A Z hang cselekvést  (jelen esetben a vezényszó kiadásának cselekményét) jelentő hang. Lásd; né-z, fű-z, rá-z... Igeképzőként tekinthetünk rá.

Idővel magára az "anyagmozgatásra" asszociáltak őseink a szó hallatán, így kapta mai értelmezését a két gyök.

Az egyik (HÚZ) a magunk felé csúsztató mozgatás jelentését, a másik (HOZ) az előbbivel azonos irányú, de már kézben, szállító eszközön végzett tárgyak mozgatásának jelentését kapta.

Ugyan ez a gyökszó egy más szavakkal összetéve olyan összetett szót adott, ahol az utóbbi (a második szó) a rendszeres használat okán raggá vált.

 

Igazolva, hogy a toldalékok egykor önálló jelentésű szavak (gyökök, ősgyökök) voltak, s nem utolsó sorban a toldalékolás nem más, mint egyszerű szóösszetétel.

Ezzel azt is kimondjuk, hogy az egy- kéthangú toldalékok is valamikor önálló jelentéssel bíró "szavak" voltak.